A kapcsolatok elkezdése sem könnyű, de befejezni talán még nehezebb. Sokszor kimondjuk: “oké, akkor legyen vége”– aztán megbánjuk. Sokszor meg ott maradunk ahonnan már rég mennünk kéne… A megbocsátás fontos dolog, de meddig? Mi a bocsánatos “bűn”, és mi az, ami semmiképp sem tűrhető már el egy kapcsolatban?
Ehhez is őszinteség kell. Ha az ember tudja, mi a jó neki és mi nem, akkor tud döntést hozni. Jó döntést hozni. Idáig viszont nem szeretünk eljutni. Mert ha bevalljuk magunknak a valós helyzetet, akkor már nehezen nyugtatjuk meg magunkat azzal, hogy mégis jó ez így. Inkább becsapjuk magunkat, mert egyszerűbb a múltból, merített, vagy a jövőből lopott boldogságban élni, mint lépni az ismeretlenbe. Pedig sem a múltból merített, sem pedig a jövőből lopott boldogság nem valós, hiszen vagy elmúlt, vagy még nincs és nem is biztos, hogy lesz. A jövő bizonytalan! Minden állandóan változik!
Az nem igaz, hogy: „elhagynám, de nem megy, pedig milyen rossz nekem”. Amíg nem lépünk ki egy kapcsolatból, addig az a kapcsolat még mindig több előnyt tartogat számunkra, mint amit hiszünk az egyedüllét elkövetkező időszakáról. A jövő nem biztos! Lehet, másnap összefutunk egy új lehetőséggel, egy új kapcsolattal. Ha tudnánk, vajon akkor is folytatnánk a régi “jól bevált” kapcsolatunkat? Nem hiszem. Azt is elfelejtjük, hogy a fenntartott kapcsolatok lefoglalják egyik-másik csakránkat és akadályozzák a teljesen megfelelő pár megtalálását. Míg félünk, kitartunk, kényelemből rosszul döntünk. Csak ne kelljen az ismeretlenbe továbblépni. Jobb lenne, ha figyelembe vennénk, az, amiben vagyunk az is folyamatosan változik, semmi sem állandó. Testünk minden sejtje kicserélődik 7 évenként. Az energiarendszereken keresztül mindig mindennel kapcsolatban vagyunk. Energiát cserélünk. Pedig csak egy dolog nyújthat számunkra biztonságot! Ez a megújulás képessége! Az, hogy minden felmerülő problémát meg tudunk oldani, bármi jöjjön is ezután.
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
