Szeretni, vágyni, akarni…

Szeretni, vágyni, akarni…

Mindannyian emlékszünk rá, hogy ki felelt annak idején az iskolában. Aki nagyon nem akart felelni, mert tudta, hogy nincs eléggé felkészülve, na őt biztosan felszólították. Meg is kapta a nem kívánt jegyet. Szinte kivétel nélkül. Tehát amit nagyon nem szeretnénk, amitől félünk, az megtörténik velünk.

Az ifjúsági táborban olyan feladatot ajánlottak elvégzésre, ami nagyon feküdt volna. Nagyon szeretted volna, nagyon akartad, a végén mégse Téged választottak! Amit nagyon, szinte görcsösen akarsz, azt nem kapod meg!

Milyen fura, olyan, mintha fordítva működne a világ. Ha nem kell, akkor a tiéd lesz, ha meg akarod, nem jutsz a közelébe sem. Mi lehet akkor a megoldás.

Amikor NEM akarsz valamit, akkor két dolog is bekövetkezik. Kutatások alapján megállapítható, hogy a vezérlő rendszerünk, mintha nem értené a nem szavunkat. Tehát, ha azt mondjuk, „NEM akarunk” felelni, akkor ezzel azt nyilvánítjuk ki, hogy felelni szeretnénk, „akarunk”.

Megállapítható az is, hogy egy beszélgetésben akkor érezzük magunkat jól, ha a résztvevők között miránk is elég figyelem jut. A figyelem, ez szintén bizonyított, egyfajta energiát közvetít. Akire figyelnek, az energiával töltődik fel. Tehát, attól érezzük jól magunkat, hogy ránk is oda figyelnek, a közösségben mi magunk is töltődünk.

Tehát a fenti esetben a „nem” szó nem szerepel a kinyilatkoztatásunkban, és a maradék pedig az általunk, részére biztosított állandó figyelem által, erősödik. Ami energetikailag erősödik, annak a bekövetkezése sokkal valószínűbb, mint az energetikailag gyönge eseményeknek. Például, ha sokan akarnak háborút, akkor az valószínűleg bekövetkezik, mert a háborútól félők is az ő malmukra hajtják a vizet. Igazi ellenpólust csak a békét óhajtók, a békét erősítők jelentenek.

A túlzott akarattal pedig az a baj, hogy görcs és ezáltal függőség alakul ki. Mondhatnánk erre, hogy a nagy akarat az jó, hiszen az akaratunkkal, figyelmet és ezáltal erőt adunk a kívánt eseménynek és ezáltal az bekövetkezik. Sajnos ez nem így van. Mert a folyamatos és görcsös akarás előbb utóbb oda vezet, hogy elkezdünk függni a céltól. Ennek több rossz következménye is van. A függés következtében, sok esetben előfordulhat, hogy túlzottan előre haladunk, gondolatban, a jövőben és így már nem a kitűzött cél, hanem valami későbbi utópisztikus valóság lesz az amely lefoglalja a figyelmünket. Ez pedig erő átcsoportosulást és eredménytelenséget okoz. A másik, szerintem nagyobb baj, hogy ha túlzottan akarunk valamit, akkor szinte bele lovaljuk magunkat a megvalósult helyzetbe. Ilyenkor viszont megjelenik a félelem. Mi lesz, ha még sem valósul meg amit akarunk. Mi lesz, ha ezáltal további lehetőségektől esünk el, vagy csak elmarad a megélni kívánt élmény. Nos, a megjelenő félelem, megint erőátcsoportosulást eredményez és egy másik, a kívánttól eltérő, ellentétes eredményt okoz!

Mit is kell hát tennünk, hogy a teremtésünk a megfelelő legyen?

Szeretni, vágyni, akarni… - teremtésFigyelembe kell vennünk azt, hogy mi a teremtés rendje. Erről már többször írtam. „Segíts magadon és az Isten is megsegít!” – hangzik a mondás. „Tedd meg az egyik felét, hogy Isten hozzátehesse a magáét, a másik felét!” – mondja a Hagyaték táltosa. Szóval, az első, hogy felmérjük, mit tehetünk és az a legjobb tudásunk szerint elvégezzük. De mit tegyünk ez után? SEMMIT! Bizony semmit. Akkor semmi dolgunk? Nos, ez nem teljesen igaz. Tettekre már nincs szükség, de a megfelelő tudatállapot az szükséges. Egy megfelelő viszonyulást a dologhoz létre kell hoznunk. Ez pedig úgy hangzik: „Ha megtetted a magadét, a többit ajánld fel az Istennek!”

Müller Péter, Ji Csing című könyvében olvasható egy pár gondolat az indián esőtáncról. Ilyenkor ugye az történik, hogy a varázsló vezetésével, megkérik a Teremtőt, hogy adjon esőt. Majd ezt meg is ünnepelik, mintha már megtörtént volna az esemény. Aztán ezt látszólag elfelejtik, többet nem törődnek vele. Nem törődnek vele, hiszen már nincsen mit tenniük. Felsorolták az érveket a Teremtő felé, hogy miért kell az eső. Megkérték őt, hogy adja meg azt nekik. Sőt, hálát is adtak érte, hiszen tudják, „Az Isten embert teremtett a saját hasonlatosságára, hogy uralkodjék a világ felett.”. Ebből következően a Teremtő annyira szereti őket, mint anya a gyermekét és úgy is megadja mit kért. Ebben a pillanatban történt meg az amit az előbb úgy fogalmaztam meg. Hogy ajánljad fel az Istennek. A felajánlás az több dolgot is eredményez és jelent.

1. Beszünteted a további tevékenységet az adott ügy sikeréért, hiszen minden tőled telhetőt megtettél.
2. Hiszed, a teremtés rendje szerint, a megvalósulást.
3. Mivel nem teszel semmit, lemondasz a cselekvésről, elengeded, mind a tetteken való gondolkodást, éppen úgy mint a hited okán a megvalósuláson való morfondírozást, aggódást…
4. Átadod az irányítást.

Ebből jól látszik, hogy az Isten felé történő felajánlás az pontosan megfelel a ma oly divatos, pontosan kivitelezett, ELENGEDÉSnek. Nekem meggyőződésem, hogy az elengedés hit nélkül nem hat eléggé, nem hoz eredményt. Ha nem hiszed el azt, hogy segít, akkor nem is fog. De számomra sokkal szimpatikusabb, ha az Isteni rendbe vetett hit az, ami a teljes, valós és nem csak mondogatott elengedés alapja. Bár tegyük hozzá, mind a mantrázás, mind az önhipnózis hatékony módszer. De ha egyszer, úgy igazán, lélekből sikerül a problémát elengedned, miután a magadét megtetted, biztos lehetsz a sikerben. Mert ugye ha nagyon szeretnél nyerni a lottón, bármilyen szuper módon is engeded el az eseményt, addig nincsen esélyed nyerni, míg nem veszel egy szelvényt, amelyet megfelelően kitöltve leadsz a lottózóban.

Keress egy célt (amely esetleg másnak is hasznos, nem csak neked), a nyereménynek! Vegyél egy szelvényt, majd a kitöltött, leadott szelvényedet felejtsd el nyugodtan. Bízz Istenben, hogy a kitűzött cél megvalósulásának az érdekében megsegít téged! Bár hiszel a sikerben, de azért ne felejts el, 90 napon belül egyszer elmenni és megnézni, nyertél-e! Attól függően mi az eredmény, folytathatnánk az írást, oldalakon keresztül…

Nyerj, lazán!


Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!

FacebooktwitterlinkedinmailFacebooktwitterlinkedinmail