Bátorság? Mihez?

Bátorság? Mihez? ember utcán áll

Bátorság – a legfőbb erény. Árva Vince atya az utolsó magyar Pálos szerzetes mondta ezt nekem, amivel eleinte nem értettem teljesen egyet. De mint az lenni szokott, az élet hamarosan bizonyította, hogy bizony Vince atyának volt igaza.

Egyszerűen rájöhetünk erre. Most mindenki gondolkodjon és mondjon valamit, amihez nem kell bátorság!

Na persze, mondhatjuk, hogy a fogmosáshoz, fürdéshez bizony nem kell. Ugyan. Ha nem úgy tudnánk, hogy az biztonságos, sőt kívánatos, akkor mit tennénk? Sőt, ha bizonyos jól elhelyezett rémhírek arról szólnának, hogy a fogmosás, a fürdés bizony rákot okoz, akkor vajon hányan mosnának fogat, fürödnének? Most akkor kell hozzá bátorság vagy sem?

Én úgy fogalmazok, hogy ahhoz is bátorság kell, hogy minden nap felkeljünk. Hiszen van ugyan egy tervünk a napunkra, de mégse tudhatjuk mi vár ránk. Szóval elkél a bátorság!

Mégis valahogyan azt gondoljuk a legtöbb bátorság a nehézségek leküzdéséhez kell. Olyan dolgokhoz amit nehéz elérni, amikért küzdeni kell…

Sajnos ez nem így van. Nem kizárólag nehéz dolgokhoz kell a bátorság. Sőt, ha pontosan fogalmazunk, akkor a bátorság főleg olyan dolgok megtételéhez kell, amelyekhez, vagy a tettek következményéhez FÉL-elem társul. FÉL-elem, tehát az EGY-ség érzet megbomlása. Azért írtam érzetet, mert azt fontos tisztáznunk, hogy ez csupán egy érzet. Amely lehet valós vagy szubjektív-egyéni, nem valós félelem.

Jobban értjük, ha átgondoljuk. Isten Önmagából teremtett minket. Tehát belőle valók vagyunk. Az Ő jelenléte átszövi az életünk minden területét és mozzanatát. Tehát az Ő elvesztése, a vele való EGY-ség elvesztésének a megélése csupán akkor fordulhat elő, ha mi magunk fordulunk el Tőle. Ilyenkor hiába van jelen, mi tagadjuk az Ő jelenlétét. Így jön létre egyébként a PROFÁN, Isten nélküli tér, amely csupán egy illúzió. De a szabad akaratunk megléte miatt, „létrehozhatjuk”, pontosabban úgy tehetünk, mintha létezne. Pedig ILLÚZIÓ. Nem több és nem kevesebb.

Ha csak ezt figyelembe vesszük, akkor tudhatjuk, valós FÉL-elem nincsen csak illúzió. Nos ennek a mentén érthető az is, hogy a FÉL-elem amellyel szemben szükség van a bátorságra, könnyen lehet, hogy csak egy szubjektív tévedés eredménye.

Mire akarok kilyukadni? Nem az a legnehezebben érthető, ha a nehézség megoldásához bátorság kell, hanem az amikor rádöbbenünk, hogy az ÖRÖM megéléséhez, a BOLDOGSÁGHOZ és  SIKERHEZ is bátorság kell.

Bátorság? Mihez? kézenállás a sziklánMiért van ez így? Nem bonyolult. Érdemes végiggondolni. Az ember először is társas lény. Így ösztönösen keresi a közösséget. A földi közösség nagyobbik része ma, panaszkodik, sopánkodik, sikertelen, örömtelen és boldogtalan. Ha közösséget keresünk, akkor mi magunk is akkor kerülünk legkönnyebben egy közösségbe, ha azonosulunk a többiek bajával. Tehát, PANASZKODUNK, SOPÁNKODUNK, SIKERTELENEK ÉS BOLDOGTALANOK VAGYUNK, NEM ÖRÜLÜNK… Eleinte csak megnyilvánulásainkban, de később a valóságunkkal is. Hiszen a megnyilvánulásaink által teremtjük a jövőnket. Hitelesen pedig nyílván csak akkor lehetünk egy közösség tagja huzamosan, ha hordozzuk a jellemzőit.

Egyik tanítványom megélte, hogy a gazdasági válság idején, a boltban mindenki csak 5-7000 Ft-ért vásárolt, míg ő a havi bevásárlást intézte, aminek a végösszege ca. 50.000 Ft volt. Elkezdte magát szégyellni, hogy ő mennyiért vásárol, míg a többiek, szegények csupán a töredékéért. Szerencsére azonnal beugrott neki, hogy ez BŰNTUDAT, az EGYÜTTÉRZÉS…, azt fogja eredményezni, hogy nemsokára már ő is csak a töredékéért fog vásárolni, hiszen mindkét érzéssel TEREMTI  a valóságát. Időben kapcsolt, így megmaradt azon kisebbség tagjaként, akik 50.000  Ft-ért is vásárolhatnak, a mai napig.

Nos, ez az egyik ok, a közösséghez tartozás ősi kényszere. Amiről lemondani nagyon nehéz. Kilépni úgy egy közösségből, hogy nincsen még meg a másik, amelyik befogad, bizony FÉL-elem keltő.

Gondoljunk bele, hányszor történik meg velünk, hogy egy számunkra idejemúlt, nem ideális helyzet megváltozását mi magunk szabotáljuk. Mondjuk egyedülállók vagyunk, vagy egy számunkra már méltatlan kapcsolatban töltjük az időnket. Vágyunk egy jobb kapcsolatra. Vágyunk valós, őszinte, kifejezzük az univerzum,  Isten felé. Elkezdődik a megvalósulás, de szükség van némi időre az anyagban való megjelenéshez. Mondjuk részünkről a vággyal kezdődő teremtés elindul február végén. Május végéig bizony még nem biztos, hogy meggyőzően alakul valami. Esetleg megismerkedünk valakivel, de semmi átütő. Az igazi változás csak június közepére várható, de ezt nem tudjuk.

Az eredeti tervünkben volt egy nyaralás július elejére betervezve a haverokkal, vagy a jelenlegi párral. Egy olyan helyre ahol még nem voltunk, vagy egy olyan helyre, ahol mindig szívesen voltunk és jó hangulatban töltöttünk együtt időt. Szóval egy olyan helyzet alakul ki, amikor megállapítható, hogy ha most bejön egy új ember az életünkbe, akkor le kell mondani erről a betervezett nyaralásról. Mert vele még nem mehetünk, a másikkal, vagy a haverokkal már nem. Persze a nyaralás „fontos” lenne, fáradtak vagyunk, kell a kikapcsolódás, meg egyébként is ez már biztos.

Erre kezdünk el magunkban kifogásokat keresni, miért nem jöhet ez már most, vagy addig össze. Esetleg csak annyi történik, hogy elkezdjük, úgymond egy kicsit elveszíteni a hitünket, a bizalmunkat a sikerben. Elkezdjük a sikertelenség farkasát táplálni magunkban, hogy legalább az a „kicsi biztos jó” még megtörténhessen velünk. Ezzel nem csak hátráltatjuk a teremtést, de sokszor MEG IS AKADÁLYOZZUK. Mert a cél elvesztésével, elerőtlenedik a vágy is bennünk és ezzel a megvalósulás lassul, vagy meg is szűnik.

Pedig az új helyzet rengeteg olyan megoldást hordozhat, amire nem is számítunk, amely egyébként jobb mint amit eddig el tudtunk képzelni. Például van egy családi nyaralójuk egy szuper helyen, ahová az egész nyáron lehet menni, vagy last minute lehetőséggel egy eddig elképzelhetetlen régi vágyunk valósulhat meg, hiszen neki is van rá ideje, kedve, pénze… DE EHHEZ ENGEDNI KELL AZ ÚJAT, TÉRT ÉS LEHETŐSÉGET KELL ADNI NEKI!

Fő gondolatmenetek a kifogások megtalálásához: „Á, ez már biztosan nem sikerülhet… Elvesztettem benne a hitemet, mert ennek így és így kellene lennie, már régen… Egy igazi kapcsolat, ekkorra már ilyen és olyan… Mindenhol azt mondják, olvasható, hogy az esetek nagy százalékában… Az eddigi tapasztalataim szerint…” Szóval az átlag, vagy a mi eddigi saját  sikertelenségünkhöz mérjük a megvalósulás lehetőségét és így akadályozzuk meg, hogy egy számunkra egyedi és különleges, csodálatos dolog jöjjön létre, akár csoda szerűen. Vagy a saját túlakarásunkat, esetleges más teremtési hibáinkat írjuk a sors számlájára. (folytonos utólagos korrekció, kételkedés, FÉL-elmek…) VÉGÜL, MELYIK CSOPORTHOZ, KÖZÖSSÉGHEZ AKARUNK TARTOZNI?! (Nem rég volt karácsony. Nos, egy ilyen ünnep megint jó alkalom a bojkottra. )

Mindezek mellet számolnunk kell még valamivel, amely éppen annyira káros. Minden ember személyisége, ahogyan én felosztom 3 részből áll. Van egy Isteni rész, amely sérthetetlen, mindent tud, amolyan felsőbb én, a tudat mögötti. Van egy tudatos énünk és egy tudatalattink. A tudat mögötti, Isteni énünk és a tudatalatti énünk között jelentős a különbség. A tudat mögötti amolyan tökéletes Isteni részünk, míg a tudatalatti a megszokások összessége.

Van az embernek egy olyan tulajdonsága, mely szerint, amit megszokik, azt megszereti. Megszokja, megszereti, attól függetlenül, hogy ez a valami amit megszokott az számára hasznos illetve káros. (ilyenek például a szülői minták) Hasznos, ami segíti a haladását az életfeladata szerint, illetve káros ami hátráltatja az útján, hogy azzá váljon amivé válhatna. Mivel ezeket a dolgokat megszoktuk és megszerettük, elkezdünk hozzájuk ragaszkodni és nem szívesen válunk meg tőlük. Akkor se ha hátráltatnak minket.

Bátorság? Mihez? jóga a fjord felett

Ez mit jelent? Azt, hogy ELLENÁLLUNK AZOKNAK A VÁLTOZÁSOKNAK, amelyek megváltoztatják ezeket a megszeretet, megszokott viszonyokat. Függetlenül attól, hogy ezen VÁLTOZÁSOK, SZÁMUNKRA HASZNOSAK, vagy SEM.

Nem állítok kevesebbet, mint azt, hogy BÁTORSÁG KELL A BOLDOGSÁGHOZ, A SIKERHEZ és AZ ÖRÖMHÖZ IS! Miért? Mert az oda vezető út olyan VÁLTOZÁSOKAT, VÁLTOZTATÁSOKAT KÍVÁN, amely a megszeretett és megszokott helyzeteket megváltoztatja. Pont ezért még azt is érezzük, hogy azt szeretjük eleinte jobban, amely helyzetet fel kell adni. Ahhoz vonzódunk, amelyet megszerettünk, megszoktunk, akkor is, ha az HÁTRÁLTAT minket az életfeladatunk megvalósításában, abban, hogy azzá váljunk akik lehetnénk.

Ráadásul a változtatás a megszokáshoz tartozó közösség elhagyását, részbeni elhagyását is eredményezheti. Kettős nehezítés abban az irányban amerre célszerű lenne mennünk. Mindezek miatt, hogy elkerüljük a változást és megmaradjon a megszokott közegünk (közösségünk), hajlandóak vagyunk mindenféle kifogást kitalálni, az egyébként pozitív jövővel szemben, azért, hogy ne kelljen lépni, változtatni. „Meghamisítjuk” a jeleket. Félremagyarázzuk, illetve elbagatelizáljuk őket. Megszépítjük, az egyébként már lejárt dolgokat, a múltat.

Az eljövendő lehetősége által kínált dolgokat leértékeljük, fontosságukat megkérdőjelezzük, elfelejtve azt, HOGY SZEMÉLYES FEJLŐDÉSÜNK HÍVTA LÉTRE ŐKET. A mi változásunk miatt jelentek meg az életünkben, mint előre vivő lehetőségek, hogy haladjunk az utunkon, hogy azzá váljunk akik lehetnénk, hiszen ez a létezésünk legfőbb célja itt a Földön. Ha mi nem változunk, akkor ezeket a lehetőségeket nem vonzzuk be az életünkbe! Ebből következően, ha a magunk által létrehozott lehetőségekkel nem élünk, akkor visszafelé haladunk az életünkben. AMI PEDIG NEM FEJLŐDIK, AZ VISSZAFEJLŐDIK, ROMLIK!

Kicsit olyan ez, mint amikor bejutsz az olimpiai döntőbe, majd MÉGSE VESZEL RÉSZT. Persze dönthetsz így, de mindig ott lesz onnantól az életedben, hogy meg sem próbáltad… A sikerülhetett volna… Ha nem lépsz, pedig megteremtetted a lehetőséget, sőt az Isteni segítség is megérkezett, hiszen anélkül nem jöhetett volna létre, akkor „ELNYERED” AZ ÖRÖK HIÁNY ÉRZÉSÉT.

Természetesen szabad akaratoddal azt teszel amit akarsz. Dönthetsz a boldogtalan, örömtelen, illetve sikertelen, de megszokott, ezáltal megszeretett régi mellett. Vagy választhatod a kockázatosnak tűnő, de örömmel, boldogsággal sikerrel kecsegtető új állapotot. DE VAJON MIÉRT GONDOLOD, HOGYHA LÉTREHOZTAD AZ ÚJ LEHETŐSÉGÉT, ami Isteni egyetértéssel született, akkor MAJD NEM TUDSZ ÉLNI A LEHETŐSÉGGEL és abból kihozni a LEGJOBBAT? Mond: MIÉRT NE SIKERÜLNE? Mikor tudod, ha Te megteszed a magadét, akkor  Isten is hozzáteszi a magáét. Mint ahogyan a mondásban is van: Segíts magadon, az Isten is megsegít!

Megoldásként ezért mondjuk egyre többen: AZ ÉRTELEMNEK ÉS AZ ÉRZELEMNEK KÉZ A KÉZBEN KELL JÁRNIA!

Ha az értelmünk belátja, hogy a változás a hosszútávú érdekeinket szolgálja ÉS MIVEL A VÁGYAINK ÁLTAL MEGTEREMTŐDÖTT, akkor is, ha egyes megszokáson alapuló szeretet érzéseink ennek ellent is mondanak, mégis döntenünk kell a pozitív változás, változtatás mellet és LE KELL SZÁMOLNI, A „ROSSZ” (minket már nem szolgáló) MEGSZERETETT, MEGSZOKOTT dolgainkkal. Mivel ezek csak szokások, a megváltoztatásuk, a döntés után megvalósítható, ha nem is egyszerű.

MERJÜNK BÁTRAN BOLDOGOK, ÖRÖMTELIEK ÉS SIKERESEK LENNI! Ne akarjunk a sikertelen, az örömtelen és boldogtalan közösségekbe tartozni. Ugyanis ami másnak jó, az nekünk nem biztos, hogy megfelel. Ami az egyik ember haladási irányát segíti, az nem biztos, hogy a miénket is. De ha tudjuk, észrevesszük, mit teremtettünk magunknak, milyen irányt, ráadásul, HA EZ MEGFELEL EGY KORÁBBI VÁGYUNKNAK, akkor bizony azt jó szívvel követhetjük! Tegyünk bátran másként mint korábban! Ha lemorzsolódnak a kapcsolataink, majd lesznek újak helyettük, akik éppen úgy boldogok, örömteliek és sikeresek, mint mi. A visszahúzó közösségért pedig nem kár, hiszen ők akaratlanul is akadályozzák a haladásunkat az életutunkon. Beleegyezésünknek (az azonosulás, az együttérzés és bűntudat miatt) megfelelően hátráltatnak minket abban, hogy azzá válhassunk, akik lehetnénk.

Ne engedjünk a megszokásból eredő szeretetnek, se a visszahúzó közösségnek! ÉLJÜNK A MAGUNK ÁLTAL TEREMTETT LEHETŐSÉGGEL ÉS RAGADJUK MEG, LÉPJÜNK TOVÁBB! Ne feledjük: SEMMI SE TÖRTÉNIK OK NÉLKÜL!

BÁTORSÁG ELŐRE FEL! Változtassunk bátran!


Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!

FacebooktwitterlinkedinmailFacebooktwitterlinkedinmail