Karácsony

karácsony 0

Karácsony! Feszült, szomorú, boldogtalan?

Karácsony! Nyugodt, vidám, boldog?

Karácsony! …

Karácsony, Kerecsen, Kara csún…

Egyre több az elmélet az ügyben, hogy honnan is ered, mi az alapja, mit ünnepelünk és azt hogyan tegyük. Nagyon dícséretesnek tartom azt a tényt, hogy a kommunista Télapótól eljutottunk végre egy olyan állapotba, hogy a többség is vágyik valamilyen lelki élményre, keres, kutat, akár a múltban, akár az esetleges jövőben azért, hogy találjon magának egy indokot, okot, amiért a karácsony, ha már van, neki is valamilyen plusz üzenetet hozzon.

Mindezek ellenére sokan mégis csalódottak. Sok a készülődés, a küzdelem, a megfelelés, aminek egyenes következménye a csalódás. Csalódás, mert nem úgy sikerült… Nem úgy ahogyan… Ez viszont sok dologtól függ. Függ: a társunktól, a gyerekeinktől, a tágabb családunktól, az év végi hajtástól, a munkahelyi gondoktól, a forgalomtól, a tömegtől, az anyagi keretektől, a karácsonyfa formájától, az ajándékoktól, attól, hogy ki hogyan örül, sikerült-e eltalálni…, a karácsonyi műsortól és még sorolhatnám…

Mind, mind olyan feltétel, amely csak részben múlik rajtunk. Mindegyiknek van tőlünk független összetevője, olyan alakító tényező, amelyre nincsen igazán ráhatásunk, de legalábbis elmondhatjuk róluk, hogy ha korábban…, ha körültekintőbben…, ha figyelmesebben…, ha arra is gondolva jártunk volna el, akkor jobb lehetett volna az eredmény… Egy biztosan látszik, arra minden ilyen körülmény alkalmas, hogy frusztráljuk magunkat, hogy bűntudatunk legyen, hibásokat, illetve felelősöket keressünk a félreskerült esemény miatt. Akkor is igaz ez, ha a felelőst önmagunkban találjuk meg.

Mindez a szeretet ünnepén?! Na azt nem lehet! (egy újabb frusztráció)

De tegyük fel, van olyan, amikor majd minden sikerül és elégedettek lehetnénk és mégis hiányzik valami. Egy érzés, egy jó érzés, amely betölt minket, amely jó érzést, boldogságot nyújt nekünk.

Hol veszhet el a karácsony lényege?

Mi lehet az oka a sok frusztrációnak, feszültségnek, boldogtalanságnak?

Először is a megfelelés az mindig feszültséget vonz. Leginkább azért, mert ilyenkor egy külső elméletnek, szokásnak, az “úgy kellene lennie…, úgy illene…, szeretnénk megfelelni, azért, mert abban bízunk, hogy ha megfelelünk, akkor majd jobban… Az esetek többségében abban bízunk, hogy majd jobban szeretnek minket. Miközben a szeretet az nem egy árucikk, amit valamiért cserébe adnak. EZ ÜZLET, adok-kapok. A szeretet van. Ha szeretsz valakit, akkor szereted, akkor is, ha nem úgy viselkedik, ahogyan szeretnéd, ami Neked szimpatikus, előnyös…

Szereted és kész! Még akkor is, ha a végén odáig jutsz, hogy vele élni már nem tudsz. Még akkor is szeretheted. Szóval ezért a szeretetért tenni felesleges. A gördülékenyebb együttlétért, a közösségért, a jobb, könnyebb megvalósulásért lehet, sőt célszerű is tenni, de ugye itt nem a karácsony a hangsúlyos, mert ezekért mindig jó tenni, nem csak egyes évszakszokban. Mert he nem állandó a hozzátett érték, akkor a közösség életminősége csökken, majd idővel a közösség maga is élhetetlenné válik.

Szóval a szeretetért nem kell tenni, mert azt ilyen módon nem lehet megszerezni. Igaz, hogy van olyan amikor azt mondjuk, “megszerettette magát” a másikkal, valamilyen viselkedéssel, valamilyen hozzáállással, de az csak addig áll fenn amíg az illető így viselkedik, ilyen a hozzáállása. Az pedig hosszútávon csak akkor tartható fenn, ha ez valakinek a sajátja, vagy igyekezetében ilyenné válik. A viselkedés, amivel a pozitív visszacsatolást elérte, életének része lesz. Így ő átalakul.

Tehát a szeretet ünnepe.

karácsony 1

Vagy Télapó? Vagy…?

Egyre inkább meggyőződésem, hogy ha valaki nem az eredeti szándék és szimbolika alapján ünnepel, akkor neki nagyobb esélye van arra, hogy az ő ünnepéből hiányozzon valami, a boldogsága, megelégedettsége ne legyen teljes.

Egy időben, amíg sms-t küldtünk az ünnepekre barátainknak, ismerőseinknek, az egyik ilyen üdvözlő, jó kívánságú sms-emre egy érdekes választ kaptam. “Nem is december 25-én született Jézus.” Válaszomban kitértem arra, hogy ettől még ez egy jókívánság, egy számára jót kívánó üzenet. Szakmai segítséget, kioktatást pedig nem kértem Jézussal kapcsolatban. Így két lehetősége van, örül az üzenetemnek és a jókívánságnak, illetve figyelmen kívül hagyja. Az újabb okfejtésre már nem válaszoltam.

Igen, sok kérdés lebeg a levegőben. Az egyik, vajon tényleg pontosan az általunk ma kiemelt, december 25-i napon született-e Jézus. Akkor milyen naptárt használtak, hogyan álltak a csillagok (betlehemi csillag), mi és hogyan történhetett. Kutatják ezt a kérdést, jóakaratúak és rosszakaratúak is. Igen elmondható, hogy ma a világunkban van egy törekvés arra, hogy ünnepeinket, értékeinket elértéktelenítsék, a hozzájuk kapcsolódó pozitív dolgokat lerombolják. Lássuk be sok esetben sikerrel is jártak, mert a közösség hagyta ezt.

Vajon fontos-e, hogy nagyjából 2020 éve pontosan mikor született Jézus? Vajon ezen múlik valami? Ha kiderülne, hogy mondjuk nyáron született, akkor már nem is ünnepelnéd meg? Akkor elveszne az ünnep minden értéke? Lehetséges, ha valaki nem a lényeggel törődik.

Sok éve foglalkozom azzal, hogy az Isteni, vagy a Teremtés, hogyan közelíthető, érthető meg legjobban. Rajtam kívül sokan rájöttek már, hogy a legjobb útmutató a Természet. Az Isten által teremtett természet. Főleg az a része, amibe az ember még nem avatkozott be. Innen is kiindulhatunk a jelen esetben. Bízhatunk benne, hogy jó útmutatóra találtunk.

Pontosan tudjuk, hogy a karácsonyi ünnepet megelőzi a téli napforduló. December 21-22-re esik. Jó, sokan ünneplik ma már. Főleg a régi hagyományokra hivatkozva. Egy dolog amit fontos lenne figyelembe venni. Ezoterikus és spirituális körökben divatos mondás: “Véletlenek márpedig nincsenek!” Nos, a mondás nem helytálló, de ha azt akarják ezzel mondani, hogy semmi sem történik ok nélkül, akkor igaz az állítás. Nos, amennyiben ez igaz, lehetséges-e úgy tisztán látnunk, hogy az ősök hagyatékát nem vesszük figyelembe? Ugyanis, mi ide születtünk a Kárpátok gyűrűjébe.

Itt azonban a keresztény kultúrkör az uralkodó, legalább ezer éve. Miközben egyre inkább bebizonyosodik, hogy Attila seregeivel az ariánizmus (keresztény vallási irányzat) tért nyert Európában. Keveredett a római hittel és ennek elegye egy későbbi keresztény hagyomány. Dr. Varga Tibor igazolja, hogy a szkíta hitvilág, ca. 70%-ban egyezik a keresztény hagyománnyal, sőt valószínűleg a magyar keresztény hagyomány eltér a rómaitól legalább a 15-16. századig, vagy az ellenreformációig. (Szent László felszólalása a Lateráni zsinaton, ahol elhangzik: “Mi másként böjtölünk mint azon itáliaiak…” – márpedig, ha másként böjtölünk, másképp is ünnepelünk.)

A következtetés

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a keresztény hagyományt. Ha megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy minden napfordulós eseményt a megtörténte után ünnepelnek. Karácsony: december 25., húsvét: a napforduló utáni első holdtölte utáni vasárnap, Keresztelő Szent János: június 24., Szent Mihály: szeptember 29. Biztosan oka van ennek, hogy azt ünneplik, ami már megtörtént. Ehhez jön még hozzá az, hogy csillagászatilag igazolt tény, miszerint december 21-én mintha beszorulna a fény pár napra és állandósul egy sötétség. Először december 25-e az a nap, amikor mérhető a világos idő száma. Először akkor tűnik fel a pozitív változás. Bőven lehetséges, hogy pont ezért van akkor a nevezetes nap, Jézus születése napja.

Abból, hogy ekkor elkezd nőni a fény, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy éppen úgy, mint minden évben a fény le fogja győzni a sötétséget. A tavaszi napfordulóig kiegyenlítődik a fény és az árnyék, majd aztán győzedelmeskedik a fény, éppen mint minden évben. Megállapíthatjuk, hogy fény születik, amely győzni fog. Remény születik, hogy ha elkezdett nőni a fényes idő, akkor győzni is fog. Remény születik!

Ugyan ekkor a hagyomány szerint megszületik Jézus. Ő az anyaggá korlátozott Isten. Isten, aki emberré korlátozta önmagát, hogy utat mutasson nekünk a saját magunk által Istentelenné, profánná tett világunkban. Utat jött mutatni azért, hogy visszataláljunk hozzá! “Én vagyok a világ világossága!” “Én vagyok az út, az igazság és az élet!” “Aki velem jön az ott lesz velem a paradicsomban!” “Kövess…” Semmit se tesz meg helyettünk, de utat mutat, jó vezetőként, példát mutatva. Neki sikerült, emberbe korlátozott lényként eljutni az Atyához, Istenhez. Az ő születése, a születésének az ünnepe arra figyelmeztet minket, hogy van REMÉNY! Remény születik, hogy az élet legyőzi a halált! Ha Krisztusnak sikerült emberként, nekünk is sikerülhet. Élet születik, amely legyőzi a halált és remény, hogy ez nekünk is sikerülhet!

Összefoglalva

Karácsonykor, akár kerecsen, akár kara csún, akát más nevet adva ünnepelünk, ha a következőket tartjuk szem előtt, ha ezeket a dolgokat képesek vagyunk átélni, akkor nem csalódhatunk! Akkor nem lesz hiányos, esetleg boldogtalan az ünnepünk! Hiszen ez a hármas független miden környezeti tényezőtől. Ennek nem kell megfelelni, ezt nem lehet elrontani, kizárólag egy esetben: HA MI HAGYJUK! De akkor meg is érdemeljük. 🙂

Kívánom mindenkinek: a fénnyel együtt, remény is szülessen a szívébe, hogy a Jézusi útmutatás mentén, majd számára is lesz feltámadás. Tudjuk, hogy ahogyan a fény legyőzi a sötétséget, úgy a mi szívünkben és életünkben is a fény győzedelmeskedik, ha útjára engedjük. “Mert a fény mindig legyőzi a sötétséget, ha útjára engeded, mint a jó, a rosszat!” – mondta a Táltos a gyereknek a Hagyatékban.

Sólyom repül, FÉNY, REMÉNY, és JÉZUS születik! Ünnepeljük a születést, az újat, amely képes győzedelmeskedni a lejárt, régi, sötét, vagy akár a halál felett!

Boldog, megelégedett, reménnyel teli,  békés Karácsonyt kívánok mindenkinek!


Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail