Rólam

Somogyi Péter lélekszerelő

A tőlem segítséget kérő emberek példája alapján megállapítottam, hogy minden eseménynek az életünkben lelki oka van. Minden ami velünk történik, okkal és mi magunk miatt van. Beleértve ebbe az összes betegséget is. Hivatalos tevékenységet 2005-ben az Angyalszívben kezdtem. A tevékenységem jelentősen kibővült, a lelki okok vizsgálatával, így át is kereszteltem LÉLEKSZERELÉS-nek. A Lélekszerelés, ma már nem csak a betegségekből való gyógyulás útja, hanem az élet minden területére megoldást nyújt. Segít a hazugságaink felismerésében, a megszűntetésben és a tudatos élet megkezdésében. A módszer szinte tévedhetetlen, hiszen nem a saját olvasott tudásom az alapja a válaszoknak, hanem a segítséget kérő, aki nem csak a baját tudja elmondani, hanem a megoldást is tudja, ha nem is veszi észre azt.

Nagy befolyással bír gondolkodásomra a Wass Albert, Hagyaték című műve. Zseniális és szinte minden megtalálható benne, az Isten és az ember viszonyáról.

Az életem során meghallgatott előadások és az elolvasott könyvek oda vezettek, hogy felismertem, a spirituális hagyományok és a magyar hagyomány összefüggéseit. Molnár V. József szavaival élve mondhatom, hogy “nincs olyan probléma a mi világunkban, amelyre a magyar hagyományban ne lenne megoldás!”. A magyar hagyomány pedig keresztény. Így lett az én tanításaim alapja a keresztény magyar hagyomány.

Hazugság

A mai ember életének legnagyobb hazugsága, önbecsapása, hogy létezik valaki, aki megoldhatja a problémáját. Miközben mindenki a maga életének a kovácsa. HIÁBA SZERETNÉNK MÁSKÉNT, EZ VAN! Aki tudomásul veszi ezt, annak van esélye megváltoztatni az életét, a többieknek SEMMI! Közülünk a legnagyobb is azt mondta: „Meggyógyítalak a Te hited által!” Nem beszélt arról, hogy ő Isteni fia és ezért, vagy gyógyító és azért, esetleg tanfolyamot végzett guru, amiért képes meggyógyítani valakit. Világosan fogalmaz: a Te hited által, Veled együtt, VAGY SEHOGY! Ez mindenre vonatkozik, nem csak a betegségekre! Segíts magadon, az Isten is megsegít! Istennel, hittel! Előre!

Szerelés

Rövid történet: 2002 tavaszán egy barátomnál járt jós említette először, hogy belőlem jó gyógyító lenne. Belőlem? Nem hittem neki, de azért megkérdeztem Váradi Tibort, hogy mi erről a véleménye. Javasolta, hogy végezzek el egy extrasens és egy intrasens tanfolyamot Dr. Taracközinél. A sikeres tanfolyamok után Tibor szerint alkalmassá váltam a gyógyításra, némi előzetes böjt segítségével. Gyógyító? Hm… Hiába, nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy 2 hétvége alatt… Igaz, voltak különleges események, tapasztalatok, de mégis. Kitaláltam hát magamnak, hogy mivel az energiarendszert, az energiatestet gyógyítom, javítom, szerelem meg, legyen a tevékenységem neve SZERELÉS- A gyógyítást kicsit nagy dumának tartottam. Aztán amikor rájöttem, hogy bármilyen jól végzem is a dolgom, ha a páciens nem változtat az életén és ezzel újra és újra elrontja az elért eredményt, elkezdtem foglalkozni az okokkal. A lelki okokkal, amelyek a betegségeket kiváltják. Azokkal az érzelmi sérülésekkel, amelyek következményei a megbetegedések. Amelyekre, a betegségek tünetei fel szeretnék hívni a figyelmünket. Mikor rátaláltam a megoldásra, elneveztem a feltáró folyamatot, a korrekciót, mind a lelki, mind az energetikait, együttesen LÉLEKSZERELÉSNEK.

Ha kedvet kapott a lélekszereléshez, keressen szabad időpont ügyében telefonon! 06-70 33-54-114

Íme egy interjú velem:

„Élj úgy, mintha nem volna Isten, de tudd, hogy Nélküle semmire sem vagy képes.”

Lélekszerelés? Az meg mi? – kérdezik, akik először hallják a kifejezést, ahogy a saját maga által megalkotott segítő tevékenységét nevezi. Különös ember, erős energiákkal, aki a maga útját járja, hitére és képességeire támaszkodva. A magyar hagyományok őrzője és átörökítője, ha pedig segítséget kérsz tőle, iránytűd lehet ahhoz, hogy jobbá formáld az életed, és testben, lélekben egyaránt egészségessé válj. Egyik célja, hogy körülötte egyre több ember kezdje úgy a mondatát: „köszönöm, ma is jól vagyok…”. Te is erre vágysz? Vagy egyszerűen csak érdekel, hogy mindaz a tudás, amelynek birtokában van, spiritualitás, misztikum, vagy egész egyszerűen csak normális? Ha bármelyik kérdésre igennel válaszolsz, fordulj hozzá egyéni tanácsadásra, vagy keresd tanfolyamait, hallgasd meg előadásait. Hidd el, nem bánod meg! Én sem tettem. A megszerzett tudás által teljesebbé válhat az életed.

Ki tudsz emelni az életedből egy időszakot, amikor megfogalmazódott benned, hogy „lelkeket szerelj”, vagyis segíts másoknak jobbá tenni az életüket?

Nem tudom megmondani, hogy konkrétan mikor merült fel bennem, csak azt tudom pontosan, hogy a lélekszerelés, mint tevékenység, mikor került az életembe. A célom ezzel pedig az, hogy amit valaha láttam, hallottam és jó, azt megosszam másokkal.

Mindig szerettél másoknak segíteni? Már gyerekkorodban is?

Apróságokra emlékszem, amelyek arra utaltak, hogy van bennem valami, ami erre utal. A felnőttek gyakran emlegették, hogy érdekes és elgondolkodtató kérdéseket teszek fel. Az is előfordult, hogy az osztály legrosszabb gyerekét azért ültették mellém, mert a tanár úgy gondolta, jó hatással leszek rá. Így is lett. Ha nem értette órán, hogy miről van szó, én elmagyaráztam neki. Megszelídült mellettem, és még tanult is. Ez érdekes volt. Beszélgetni is mindig szerettem, ezért gyakran megkérdezték a véleményemet, és megvitattak velem dolgokat.

Vonzottad azokat, akik szerették kiönteni a lelküket?

Nem hiszem, hogy tudatosan ezért keresték a társaságomat, inkább csak beszélgetni szerettek velem. Nem szívesen használok nagy szavakat ilyesmire. A beszélgetések közben sosem gondoltam úgy, hogy karitatív tevékenységet végzek, vagy segíteni akarok valakin. Azt viszont már tizenhét évesen konkrétan tudtam, hogy igazgató szeretnék lenni. Ha megkérdezték, hogy milyen, azt válaszoltam, mindegy, csak főnök legyek, hogy nekem ne mondják meg, mit csináljak. Ezt viszonylag hamar, nyolc hónap munka után sikerült is megvalósítanom, vezető lettem. Van egy mérnöki, egy kereskedelmi és egy közgazdász diplomám. Amit egy igazgatónak tudnia kell, arról papírom is van, hogy tudom.

Azt gondolnám, hogy aki embereknek nyújt segítséget, az nem ezen a racionális vonalon mozog. Talán inkább humán beállítottságú, érzékeny ember.

Igen, ezt már többször mondták. Azt gondolom, hogy aki mérnök vagy közgazdász területen mozog, az végtelenül nehézfejű, csomó minden nehezen megy a fejébe, de ha egyszer megtanulja és tudja, akkor már nagyon nehéz megingatni ebben a tudásban. Az is előny szerintem, hogy az olyan emberek, akik kicsit közelebb vannak a földhöz, jobban rálátnak dolgokra, mert a logikájuk is jobban működik. Az pedig biztos, hogy a spirituális rendszerek teljes logikával bírnak. Minden mindenből következik. Olyan, hogy valami véletlenül úgy történt, ahogy, nincs. Mindez nem áll messze a mérnöki gondolkodástól. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy az összes mérnöki tudomány a spirituális háttér felfedezésének egy formája, hogy hogyan tudjuk leírni a magunk számára egyszerű módon, ami történik. Idézőjelben egyszerű módon, persze. Az, hogy ezen a vonalon indultam el, azért egy kicsit kényszerpálya is volt, mert a történelmet, a biológiát és a földrajzot mindig jobban szerettem a mateknál. A középiskolai tanárgarnitúra azonban meghatározta, hogy milyen irányban tanuljak tovább. A magyar tanárom például kifejezetten utált, két ártatlan esemény miatt.

Mik voltak azok?

Az egyik órán a krisztusi korról beszélt, vagyis, hogy Krisztus harminchárom évesen kezdett el tanítani, ezért hívják ezt a kort annak. Én meg jó katolikusként úgy gondoltam, hogy jó ötlet elsősként, ha segítek a tanár úrnak. Ezért elmondtam neki, hogy nem akkor kezdett tanítani, hanem harmincévesen, és harminchárom évesen halt meg. Később kiderült, hogy ez nem tetszett neki. Egy másik esetben pedig nyelvtan dolgozatot írtunk, amiben fölmerült, hogy mi az őszapó. Én akkor már három éve madarásztam, ezért pontosan tudtam, hogy madár, és a cinkék fajába tartozik. Ő erre azt mondta, hogy annyi köze van hozzá, mint fecskének a gólyához. Ekkor az egyik osztálytársam követett el még egy hibát, mert felállt és azt mondta, hogy igazam van. Ezek után a tanár még az érettségin is megpróbált keresztbe tenni nekem. Ezért nem volt nehéz eldöntenem, hogy inkább matekból tanulok tovább. A történelem szeretete viszont megmaradt, mindig nagyon szerettem történelmi regényeket olvasni. Háromnaponta elolvastam egyet.

Ezek keltették fel benned a mélyebb érdeklődést a magyarság története iránt?

Nem, ez valahogy mindig megvolt bennem. Nyolc-kilencéves lehettem, amikor egyszer a konyhában ülve a nagymamám elmesélte, hogy nem olyan volt ám Magyarország, mint most. Majd fogott egy szalvétát és lerajzolta Nagy Magyarországot. Nem mondott sokat, nehogy bajt okozzon, és valami olyasmit mondjak az iskolában, amit nem kellene. De az azért elhangzott, hogy kicsit más volt akkor a világ, meg hogy „csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” és hasonló gondolatmenetek. Azt pedig nem lehetett letagadni, hogy osztályidegen családból származunk. Azt még én is éreztem – pedig hetvenben születtem -, hogy nem mindegy, kik az ember szülei. Ennek voltak még akkor is hátrányai. Például, hogy mehettem ugyan előkészítőre, de tankönyvet nem kaphattam. Apróság ez, de azért hátráltató. Ettől kezdve a történelem nagyon érdekelt.

Hogyan lett az érdeklődésből aztán egy komoly szándék, hogy őrizd és megismertesd másokkal a magyar hagyományokat, őseink hagyatékát?

1993-ban hallottam egy előadást a Szent Koronáról Papp Gábortól. Nagyon tetszett, még beszéltem is vele, hogy nyomdászként szívesen segítenék, ha könyvet szeretne belőle megjelentetni. Az első végzettségem ugyanis nyomdamérnök. Ez az előadás újra erősebben ráirányította a figyelmemet a magyar történelemre.

Ezután kezdtél el a hagyaték őrzéssel intenzívebben foglalkozni?

2001-ben MAGYART néven alapítottunk egy szervezetet Szolgai Istvánnal és Basa Jánossal. János fotós, István grafikus. Egy hazatérés-kori kézműves katalógust készítettünk együtt, vagyis, ahogy az iskolában tanítják, honfoglalás-korit. Mi nem értünk egyet ezzel. Az én meglátásom szerint tizenkétszer jöttünk vissza a Kárpát-medencébe, és túlnépesedés miatt mentünk el. Visszatérés mindig akkor történt, amikor a magyarság léte veszélybe került. De ez, ugye, nem témája ennek a beszélgetésnek, bár erről rögtön tudnék legalább négy órát beszélni… A katalógushoz egyébként gyűjtöttünk jurta-, szablya- és íjkészítő mestert, kovácsot, minden volt benne a tarsolytól kezdve a főzésig. Megszerveztük az első rendezvényt is, hogy bemutassuk ezeket a termékeket. A Magyarok Házában volt két hétig kiállítás, előadásokkal együtt. Ingyenesre terveztük, hogy mindenki számára elérhető legyen. Az előadók is így vállalták az előadásokat, csak a terembérlettel kellett foglalkozni, ha kellett.

Ha ilyen jól indult ez az egész, miért ért véget?

A pénz miatt, persze. Amíg tudtam finanszírozni, addig működött. 2005-ben volt az utolsó rendezvény, de ott már belépődíjat kértünk, és ennek ellenére elég sokat buktam rajta. Akkor elgondolkodtam, hogy érdemes-e ennyit áldoznom a saját vagyonomból azért, hogy másból jó magyar lehessen. Akkor úgy döntöttem, hogy nem. Teljes csődben voltam, és úgy éreztem, magammal is törődnöm kell.

Visszatérve az első kérdéshez, mikor találtál rá arra az útra, ami a mai napig fontos része az életednek, vagyis a lélekszerelésre?

Érdekes módon, ezeken az emberközeli, hagyományőrző rendezvényeken vettem észre, hogy mindenki feltöltődik, kihúzza magát, aztán néhány nap múlva már ugyanúgy lehajtott fejjel közlekedik. Elgondolkodtam, hogy mit lehetne tenni azért, hogy a jó érzések tartósan megmaradjanak az emberekben. Az első próbálkozás ennek érdekében az volt, hogy közel hozzuk hozzájuk az előadókat, vagyis bemutatjuk, ők hogyan élnek, gondolkodnak. Ezzel példát mutathatnak. De ez sem működött sokáig. Aztán egyszer egy barátom elment egy jövőbe látó emberhez, aki azt mondta, hogy nagy gyógyító lehetnék. Váradi Tiborral jó kapcsolatban voltam, sokat tanultam tőle, ezért megkérdeztem, mi erről a véleménye. Azt javasolta, végezzek el két tanfolyamot, egy extra- és egy intraszenszet, aztán majd kiderül, mi lesz.

Rögtön megfogott az, amit ott tanultál? Érezted, hogy a te utad erre vezet?

Az auráról tanultunk és arról, hogy mi mindent lehet vele kezdeni. Az, hogy érzékelem az energiákat, már sokkal korábban kiderült. Voltak ezzel kapcsolatos álmaim is. Mindez a tanfolyam után felerősödött. Éreztem, hogy a spirituális magyar hagyománnyal foglalkoznom kell, és azt is, hogy képes vagyok használni a tanultakat. A tanfolyamok tulajdonképpen arról szóltak, hogy az aurában keletkező energetikai hibákat hogyan tudjuk orvosolni. Ezzel közelről és távolról is lehet gyógyítani. Közelről olyan, mint a kézrátétel, és messziről is nagyon jól használható. Persze, nem úgy kell elképzelni ezt, mint ahogy néha a tévében látni… Azzal kapcsolatban sok embernek elég rossz tapasztalata van. Távolról gyógyításkor fontos tudni, hogy más dimenzióban a térnek és az időnek más értelmei vannak. Ezt mindig figyelembe kell venni. A tanfolyamok után megkérdeztem Tibort, hogy mit kezdjek a tanultakkal. Azt felelte, ha böjtölök egy kicsit, akkor akár már másnap gyógyíthatok.

Biztos voltál benne, hogy menni fog?

Ment rögtön, és azóta is megy. Azt viszont nem gondoltam, hogy ennyi idő után már azt mondhatom, hogy gyógyítok. Ezért találtam ki azt a fogalmat, amit a mai napig használok a tevékenységemre, a lélekszerelést. Ezt viszont nem hirdettem, ezért eleinte csak azokon segítettem, akik a közelemben voltak és megkértek erre. Általában beszélgetések közben derült ki, hogy többek között ezzel is foglalkozom. Kezdetben számomra is megdöbbentő volt megtapasztalni az energiák hatását. Akkor is képes voltam segíteni, amikor nem tartottam be a böjtöt, két emlékezetes élményem is koncerthez kapcsolódik. Egyik alkalommal egy ájuláson segítettem, másodszor pedig egy epilepsziás rohamon. Ez utóbbi keményebb volt, de néhány másodperc múlva a saját lábán ment be az orvoshoz a srác. Ez az esemény gondolkodtatott el azon, hogy mindenképpen foglalkoznom kell ezzel. Hamarosan adódott is a lehetőség egy újonnan nyíló ezoterikus központban.

Ha kedvet kapott a lélekszereléshez, keressen szabad időpont ügyében telefonon! 06-70 33-54-114

Addigra kialakult a saját módszered?

Azt már biztosan tudtam, hogy ha az energetikai dolgokat megjavítom, az maximum két hétig tart ki. Van olyan, akit kéthetente feltöltenek és így gyógyítanak akár évekig, és végül teljesen rendbe jön. De ha valaki mérnöki gondolkodású, mint én, akkor nem szereti az ilyesmit, hanem úgy szeretné megoldani a problémát, hogy beépít egy „automatikát”, ami elkezdi másképp működtetni a rendszert. Ezért gondoltam, hogy a rendszeres töltés helyett egy működő, új rendszert kell építeni, és így már magára lehet hagyni bárkit. Mivel az energetikai problémát az érzelmi konfliktus váltja ki mindenkiben, ezért elsősorban ezt kell rendezni, megoldani. Ha sikerül, akkor megtörténik a gyógyulás. Ezért lett a módszerem teljes neve a lélekszerelés, amit 2006-ban le is védettem. Ha a lélek rendben van, akkor a test is egészséges lesz.

Mi alapján döntöd el, hogy hogyan kezdesz valakit szerelni, milyen feladatokat adsz neki?

A feladatok folyamatosan alakulnak, és attól függenek, hogy milyen problémát kell kezelni, és milyen kérdések merülnek fel. Az összes feladat úgy alakult ki, hogy valaki jött a gondjával, amit meg kellett oldani, és ehhez kitaláltam valami segítő feladatot. Divatos lenne azt mondani, hogy ezek valahonnan „fentről jöttek”, én inkább azt mondom, eszembe jutottak.

Kapsz visszajelzéseket a hozzád fordulóktól, hogy sikerült-e hosszú távon változtatniuk az életükön, megoldani a problémáikat?

Sajnos, elég ritkán. Ezért most már kicsit szigorúbb vagyok, ha valaki hozzám fordul segítségért, legalább kétszer-háromszor el kell jönnie, utána pedig felhívnia, hogy elmondja, hol tart. Ez azért is fontos, hogy tényleg legyen eredménye annak, hogy segítséget kért tőlem. Aki elvégzi azokat a feladatokat, amiket adok neki, valóban változik, aki pedig nem, az természetesen úgy marad, ahogy volt. Akkor viszont könnyen azt gondolja, hogy nem is érte meg belevágni. Egy idő után azért egyre több visszajelzés érkezett. Volt, aki úgy jött hozzám, hogy két helyről is engem ajánlottak neki. Akkor éreztem először, hogy ez már nem rossz eredmény.

Gyerekek esetében hogyan kezdesz a gyógyításhoz?

Ilyenkor mindig a szülőt kezelem. A gyerek ugyanis a szülő helyett betegszik meg, aki éppen nem foglalkozik magával. A gyerek betegségére viszont rögtön reagál, annak a kezelését nem halogatja. Ezért alakult úgy, hogy a gyerek felvállalja a betegséget. A lélekben hozzá közel álló szülő azonosul a problémájával, és így a lelki folyamatok is átmennek.

Hol tanultad meg mindezt?

A már említett két tanfolyamon kívül nem tanultam klasszikus értelemben semmit. Az én rendszeremben használt dolgok nem újdonságok. Amikor először végeztem energetikai szervcserét, akkor tudtam meg, hogy van, ahol ezt szellemgyógyászatnak hívják, máshol meg pszí sebészetnek… Én csak meg akartam oldani egy problémát, és ezzel a módszerrel sikerült. Ha jó ezoterikus lennék, akkor erre megint azt mondanám, hogy „föntről jött”. De igazán nem lehet tudni, hogy valójában hogy működik. Ezért nem használok ilyen nagy szavakat. Nekem elég az, hogy eszembe jutott. Van egy elég kifejező mondásom: élj úgy, mintha nem volna Isten, de tudd, hogy Nélküle semmire sem vagy képes. Én nem várok arra, hogy Isten sugallatot küldjön, hanem dolgozom azon, hogy menjen, amit éppen szeretnék megtenni. De tudom, hogy csak az Ő segítségével vagyok képes rá. Én magam gyenge kis fuvallat vagyok ebben a történetben. Nyilván az akaratom és a döntésem kell hozzá, de ha valaki őszinte önmagához, akkor biztosan tudja, hogy a nagy tettek és eredmények nem tőle erednek. Ehhez Isten kell.

Hogyan segít ez a tudás a saját problémáid megoldásában?

Nekem nincsenek nagy megvilágosodásaim, mint néhány hasonló képességű embernek, és ez eleinte aggasztott. Aztán rájöttem, hogy nem baj. Aki sokáig hazudik magának valamiben, annak hirtelen jön a felismerés és átütő erejű, aki pedig folyamatosan próbál igazat mondani, annak nem olyan katartikus élmény, ha sikerül valami. Van egy jó kis magyar mondás, hogy az okos más kárán tanul. Minden segítőnek kötelező lenne tudnia, hogy aki hozzá jön, az a bajával neki is üzen valamit. Én ezt elég komolyan veszem, főleg emiatt a mondás miatt. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy én is rosszul járjak, mint az, aki hozzám jön. Nem feltétlenül akarok nagy tapasztalatok árán megtanulni valamit, hanem megpróbálok elébe menni.

Ha valaki megjelenik nálad egy problémával, rögtön végiggondolod, hogy a te akkori életedben éppen hogy van az jelen?

Igen, megy a szoftver közben. A mértéket nehéz belőni, mert a tükör az ugyan tükör, de nem ugyanolyan mértékben és formában mutat. Minden alkalommal vizsgálom magamat is, ha hozzám fordulnak.

És ha megtalálod, hogy mit mutat a tükör, a saját módszereiddel elkezdesz dolgozni a változáson?

A magam módján igen. Például egy megbocsájtós feladatra másoknak legalább egy hónapot adok, mert ritka, hogy ennél gyorsabban sikerülne. Nekem, ha meg tudom csinálni, akkor elég egyszer is. Nem kell annyi energiát fektetnem bele, mint amennyit másoknak tanácsolok. De azért van olyan, ami vissza-visszatér az én életemben is, és újra foglalkoznom kell vele.

Van, amin biztosan nem sikerült még tartósan változtatnod?

Ezt inkább úgy mondanám, hogy nem lehet tudni, hogy sikerült-e. Amit bevonz magának az ember, azt kapja. A tér-idő ebben nagy szerepet játszik. Mert lehet, hogy már bevonzottad magadnak, de csak két év múlva kapod meg. Lehet, hogy már nincs mit tenni, csak meg kell várni, hogy megérkezzen az eredmény. Ez nem olyan egyszerű. Először meg kell vizsgálni, hogy van-e még valami, amit meg lehet tenni azért a dologért, és ha nem, akkor bele kell nyugodni.

Az emberi kapcsolataidban mennyire figyeled önkéntelenül is, hogy van-e valami „szerelnivaló” a másikon?

Azt hiszem, szerencsés alkat vagyok, mert mindent azonnal észreveszek, ami egy esetleges későbbi kérdésre válasz lehet. De nem kell erre tudatosan figyelnem. Ha később megkérdeznek valamivel kapcsolatban, akkor visszaemlékszem rá. Ebben szerencsém van. Nem elemezgetek senkit, mert az életet élni kell, nem elemezni. Ha megkérdeznek, akkor mondom csak el, amit észreveszek.

Volt olyan, aki tartott attól, hogy „belelátsz”, és ezért került el?

Persze, a lányok egy részét ez visszariasztja. Ha tudják, hogy mivel foglalkozom, nem kérnek belőlem. De volt olyan is, aki már az elején kérte, hogy ne elemezzem, és két hónap múlva belátta, hogy valóban nem tettem. Ennek ellenére tudtam róla mindent. De ez egy passzív tudás. Mindez csak a férfi-női viszonyban merül fel problémaként.

Mi a helyzet a barátsággal?

Az egyenes pálya. Én egyenes ember vagyok és olyanok vannak velem, akik ezt bírják. Megfigyeltem, hogy a barátok hosszabb idő után kérdeznek csak. El kell telni egy-két évnek ahhoz, hogy megbarátkozzanak azzal, hogy én ilyesmivel is foglalkozom. De ez barátságnak nem ártott soha.

Előfordult, hogy valakiből negatív reakciót váltott ki ez a tevékenységed?

Volt, akivel össze is vesztem emiatt. Amikor megkérdezte, hogy mivel foglalkozom és elmeséltem neki, elkezdett kötekedni velem. Megkérdezte, nem érzem-e úgy, hogy visszaélek az emberek bizalmával, hitével… Egy darabig még udvariasan válaszolgattam, de egy idő után már úgy éreztem, ez nem beszélgetés, hanem piszkálódás. Türelmes ember vagyok, de akkor befejeztem a kommunikálást, és végül megkértem, hogy ne maradjon a közelemben. Nem vagyok köteles hallgatni, ha valaki békétlen szándékkal közelít ahhoz, amivel foglalkozom. Egyébként, ha megkérdezik, hogy egyéb üzleti tevékenységeim mellett mit csinálok, azt szoktam mondani, hogy tanácsadással. És ez igaz is. Ebbe pedig nem lehet belekötni. Előfordul, hogy azzal könnyebb kijönni, aki teljesen mással foglalkozik, mint azzal, aki valami hasonlót csinál. Mert különböző módszerek, irányzatok léteznek, és van, aki csak a sajátját tartja jónak.

Előfordult, hogy valaki segítséget kért tőled, de nem vállaltad?

Igen, volt ilyen, de nem sok. Akkor fordulhat elő ilyesmi, ha valaki egyértelműen elzárkózik attól, hogy tegyen a változásért. Ha nem akar feladatokat elvégezni, és továbbra is csak a saját feje után menne. Ha valaki így áll hozzá, annak nem én vagyok a megfelelő segítője. Vagy megy együtt, vagy nem.

Írtál egy könyvet is minderről, Huszárvágás címmel. Tervezel még hasonlót?

Igen, még négyet-ötöt jó lenne írni. Kettőt már el is kezdtem, de egy kicsit megfeneklett a dolog. Viszonylag gyorsan írok, ha megvan a téma, de néha elakadok. A Huszárvágás olyan Füveskönyv-szerű, témánként egy-három oldal, bárhol kinyitva olvasható. A többi könyvben azt tervezem, hogy témakörönként, hosszan kifejtem a dolgokat.

Történeteket, tapasztalatokat is megírnál?

A legnépszerűbb blog bejegyzésem a reménytelen szerelemről szól, és az erre érkező vélemények, hozzászólások már megtöltenének egy könyvet… Szerintem az ilyen típusú dolgokat kihagyom belőle. Sok benne az ismétlés.

Tovább is adod már a tudásod, un. Lélekszerelő Oskola keretén belül. Tapasztalod, hogy használják is ezt, akik elvégzik a tanfolyamot?

Van olyan, aki használja, és olyan is, aki teljesen levizsgázott, és használhatja a lélekszerelő kifejezést is. Akad, aki mással foglalkozik, de tudom, hogy hasznát veszi a tudásának. Olyat is ismerek, aki nagyon jó reményű volt, de nem foglalkozik vele. Bízom benne, hogy ha megkérem, akkor majd fog.

Miért fontos számodra, hogy tovább add mindazt, amit tudsz?

Az ember nézi a világot, él benne, és azt látja, hogy nem jó. Aztán elhatározza, hogy ő majd jól csinálja. Igen ám, de ha a többiek nem partnerek ebben, akkor ez nehéz. Ezért rá kell venni őket, hogy jól csinálják. A jó azt jelenti, hogy bizonyos etikai és erkölcsi norma szerint, nem pénztől függően, hanem emberi és Isteni értékek szerint létezzenek. Ahhoz, hogy erre valaki rávegye az embereket, legegyszerűbb átadnia a tudását, hogy ők is másképp tegyék, és aztán ők is rávegyenek másokat erre. Ez a végső cél. Egyre több embert rávezetni arra, hogy lásson túl a pillanatnyi érdekén. A többség az instant dolgokat szereti a legjobban, ha tenni kell valamiért, az már nem annyira jó. Ahhoz, hogy a változást minél több emberben létre lehessen hozni, tervezek egy bentlakásos központot, ahol egy intenzív, egy-kéthetes tanfolyam indítható a változás érdekében. Remélem, hogy addigra ez elég népszerű lesz, és akad elég kollégám, akivel legalább a dolgok nyolcvan százalékában egyetértünk majd. Reményeim szerint hetente kétszáz főt fogunk tudni eligazítani abba az irányba, amerre menni szeretne.

Hogy látod, manapság többen nyitottak már erre az irányra, erre a változtatásra?

Azt mondanám, hogy az alaptétel az, hogy az ember közösségi lény és fontos a számára, hogy valakikkel közösségben legyen. Ma még mindig egyszerűbb panaszkodni és rosszul lenni, mert a többség azt teszi, mint azt mondani, hogy jól érzem magam, jó az életem, nem szenvedek, és senki más nem hibás. Ha olyan partnerre szeretnék szert tenni, akivel így lehet beszélgetni, akkor lehet, hogy az első száz emberből egy sem lenne. De lehet, hogy az első ezerből sem. Az emberek önsorsrontó módon azzal foglalkoznak, hogy a közösséghez tartozzanak, vagyis nekik is rossz legyen az életük. Tapasztalható valami javulás, de még nem elég. Még van mit tenni.

Szalay Zizi
www.szalayzizi.hu

Ha kedvet kapott a lélekszereléshez, keressen szabad időpont ügyében telefonon! 06-70 33-54-114


Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail