Az okos, más kárán is tanul…
Ez a mondás végig kísére a gyerekkoromat.
“A buta csak a saját kárán, az okos másén is tanul!”
Mit tanít ez a mondás? Azt, hogy ha okos vagy, nyitott szemmel jársz és tanulsz abból is, amit látsz, hallasz, nem csak abból, amit magad átélsz. Sajnos ez ma már csak az ösztön színtű, magam is úgy jártam tapasztalati tanulássá silányodott. A gyermekké vált társadalom sajátja.
Mit kérdez a néptársad? Miért látsz itt migránst? Hány átműtött óvodást látsz…
A Szent Koronán, Tamás képe ki van takarva a fej szintjéig. Azt mondja Papp Gábor illetve több kutató is, hogy azért mert Szent Tamás esetében a szellemisége az elfogadott, követni való, ám nem az egész személyisége, tettei. Mert amikor Jézus Krisztus megjelenik a tanítványoknak, a feltámadás után, neki meg kellett érintenie Krisztus sebeit, hogy elhiggye, tényleg Ő az. A hitetlen Tamás, aki csak az anyagi tapasztalásnak hisz. Amit ő megérint. Se az amit lát, se az amit érez nem számít, ha nem érintheti meg a sebeket. Addig nem hiszi el a valóságot.
Egyes szellemi igazságok, nem mutatkoznak meg az anyagban, mégis igazak. Na, nem Tamás számára, Mert nála csak a megtapasztalt dolog képezi a valóság részét. Ahogyan ma az emberiség többségének is.
Olyan dolog ez, mint az önvédelmi törvény, mely szerint: A védekezés mértéke nem haladhatja meg a támadás mértékét! Ezek szerint, amíg nem ölnek meg, addig Te se ölheted meg a támadót. Ám ha megölt, akkor pedig már nem tudod magadat megvédeni. Ráadásul, ha sikerül mondjuk az első szúrást elkerülnöd, az nem jelenti azt, hogy a többit is el fogod. Ezért a másikat úgy kell ártalmatlanítod, hogy nem árthatsz neki, hiszen ő nem tudott megszúrni. (Közben lehet ezt a törvényt kis mértékben igazságosabbá tették.) Érezzük, a szabályozás nem életszerű, mert az elv, felülírja a valóságot!
Mi lenne az általam tanult gondolat igazsága? Az, hogy ha látom, valaki egy hasonló viselkedéssel hogyan járt, én elkerülöm azt, mert nem szeretnék ugyan úgy járni.
Ezzel szemben a mai “divatos”, de legalább követett viselkedési forma, hogy amíg magad nem látod, addig nem is igaz. Tehát hiába van nyugaton megoldhatatlan iszlám – helyi lakós konfliktus, ennek ellenére mi nyugodtan teremtsünk hasonló feltételeket, mert velünk, biztosan nem fog megtörténni ugyan az, illetve hasonló.
Végül magabiztosságunkban, akkor is, ha butaságon alapul, nem látjuk se a jeleket, se a figyelmeztetést, csak gyalogolunk bele a szakadékba.
Igazad van, jogunkban áll! Az ember az egyetlen olyan létező a földön, aki árthat, akár tudatosan is önmagának. Sajnos: MEG IS TESSZÜK! Nem tanulunk, se a múltból, se más kárából, de még a sajátunkból se!
Megérdemeljük, hogy újra és újra átéljük a legrosszabb forgatókönyvet, mert látszólag semmiből sem tanulunk, legfeljebb a saját kárunkból. Aki ennél egy kicsit többre képes, annak szörnyű mindezt végignézni. Sőt nem csak nézni, hanem át is élni, minden alkalommal, újra és újra, mert a többiek, a többség, nem lát előrébb az orránál és bárgyú mosollyal menetel a katasztrófa felé! Úgy, hogy mindenit magukkal rántanak…
Akkor is nehéz ez – ha Te magad tudod ugyan annyira alakítani az életedet, hogy jobban, kevesebb bajjal jöjjél ki a helyzetből – mert maga a megszerzett tapasztaló szakasz látványa is fájdalmas. Nehéz nézni a másik szenvedését is, főleg, mivel tudod, milyen könnyen elkerülhette volna a fájdalmas tanulságot. Ráadásul szóltál is. Felhívtad a figyelmét a jelekre, a tanulságokra, a mások eredményeire, amelyek hasonló viselkedés mellet rosszul alakultak és mindezek ellenére nem hallgat Rád senki. Nem csak nem hallgatnak Rád, de be se látják és nem is tesznek a történések ellen.
Mondják, utólag, hogy de ők azt hitték… s ez mit számít? SEMMIT! Utólag semmit! Időben kellett volna…
Álljon itt egy tanmese:
Sanyi bácsi harangozó.
Jön a falujába az árvíz. El akarják vinni egy teherautóval, hogy megmeneküljön az ár pusztítása elől.
Majd később amikor már a templom tetején ücsörög, egy csónak is jön értek, hogy kimenekítsék.
Mikor már a templom torony tetején csimpaszkodik, még egy helikoptert is küldenek érte.
De ő végig azt hajtogatja, hogy őt majd megmenti sz ő Istene. S nem megy a segítőkkel.
Meghal.
Majd a mennyekben, kérdezi az Istent:
- Uram, jó harangozó voltam?
- Uram, jó édesapa voltam?
- Jó férj?
- Jó nagyapa?
Mindenre az a válasz:
- Igen, jól csináltad, talán nem is lehetett volna jobban.
- Értem Uram. Akkor mond meg nekem, miért nem mentettél ki az árvízből? Még csak meg se próbáltad?
- Neme? Küldtem érted egy teherautót, egy csónakot és még egy helikoptert is!!!
Ismerős? Na, így nem vesszük a jeleket, a figyelmeztetést! Így nem engedjük, hogy segítsen minket az Isteni, a több, a jobb! Nem hallgatunk a nagyobb tudású társunkra, mások tapasztalataira… Mi mindent jobban tudunk. értünk. Még le is szóljuk a másikat aki veszi a bátorságot, hogy szóljon, figyelmeztessen… A szociális médiának köszönhetően, felelősségvállalás nélkül okoskodik mindenki, ha ért hozzá, ha nem. Ehhez jön ma hozzá, a választások miatti lealjasodás, amely következtében mindez még minősíthetetlen stílusban is történik.
A kioktatás, a beszólás és a lenézés mentén, persze már nem jut idő, erő, az üzenet felismerésére sem, nem ám a megfogadására.
Az emberiség megérett a pusztulásra. Ám lehet és bízni azért kell, sőt tenni, tenni, mert az Isteni kegyelem mentén az utolsó pillanatban is bekövetkezhet A BELÁTÁS, A SEGÍTSÉG ELFOGADÁSA ÉS ÍGY ELKERÜLHETŐ LESZ A TELEJS BUKÁS!
Kicsit csendesebben, szerényebben, önvizsgálattal haladjunk az úton, tanulva mások kárából, hibáiból is, mert az segíthet bennünket egy megelégedettebb élet eléréséhez.
Somogyi Péter
Lélekszerelő
Hagyatékőrző
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
