Van az életünkben sok dolog, ami valamiért nem akar összejönni. Hiába teszünk bármit is nem sikerül.
Az első és legfontosabb dolog, hogy tisztázzuk, milyen módon tűzzünk ki célokat. A cél meghatározás az nagyon fontos, de sajnos sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy a cél eléréséhez vezető utat is meg akarjuk határozni. Az pedig sok esetben nem vezet sikerre. Azért van ez így, mert a világunkban minden összefügg mindennel. Így a céljaink megvalósulásának is egyeznie kell a többiek céljaival. (Csak olyan célok esetében következik, be a megvalósulás, amelyek pozitív irányba, vagy semlegesen érintik az élettervünk beteljesítését, és nem akadályoznak másokat!) Hiába lenne nekünk valami nagyon jó, ha az másokat akadályoz az élettervük megvalósításában, akkor az nem valósul meg.
Ez azt jelenti, hogy ha szeretnénk egy lakást, akkor döntést kell hoznunk. Pl.: hol szeretnénk, mekkorát, mennyiért, milyen paramétereknek kellene megfelelnie, stb… Szóval először döntést hozunk, hogy mit szeretnénk leginkább. De ezek után fel kell állítanunk egy sorrendet, hogy mi az amiről le tudunk mondani, milyen sorrendben, amíg el nem jutunk a minimum tervig. A legvégén a „legyen meg a Te akaratod” gondolattal útjára kell engedni a kívánságot. Innentől csak figyelni kell. Mert ha mi megtesszük a magunkét, pl.: keressük a lakást, a fenti módon, a feltételek szerint, akkor megsegítenek az égiek is. De csak a döntés és a tettek után. Amennyiben nem hozunk döntést, hanem előre variálunk, vacillálunk, hogy vajon Budán, vagy Pesten lenne-e jó lakni, addig nem tudnak segíteni az égiek sem. Annál is inkább nem, mert mint említettem, a változást a többiek létezésével is összhangba kell hozni. Csak eldöntött dolgokat kezdenek el szervezni a feladat nehézsége miatt. A fontossági sorrend felállításával megadjuk a lehetőséget az égieknek, hogy az ő többlettudásuk alapján a számunkra legjobbat adják nekünk.
Az aki nem ismeri önmagát nehezen találja meg az életcélját. Életcél nélkül, cél nélkül pedig lehetetlen a teremtés. – Somogyi Péter
Ha túlzottan ragaszkodunk bizonyos feltételekhez, amelyek nem teljesülnek, akkor felül kell vizsgálni őket. Ugyanis elképzelhető, hogy mi magunk nem tudunk egy jövőbeni bekövetkező eseményről, amely esetén nem lesz szükség az általunk kívánt kritérium teljesülésére. Esetleg valamilyen tévedés az alapja a kívánságunknak. Szóval, ha a listánkon Buda az esélyes és mégis folyton pesti ingatlanokkal találkozunk, amelyek megfelelnének, akkor meg kell gondolni, hogy nem tudunk-e lemondani a budai területről. Valószínűleg van valami általunk nem ismert ok, amiért a pesti lakhely jobban nekünk való. Az egyensúlyt azonban meg kell találni, mert minden kis kudarc nem okozhatja elbizonytalanodásunkat! A jelek azonban, ha figyelünk, egy felé mutatnak. Ha jót akarunk magunknak, akkor megtanuljuk kívülről is megfigyelni az eseményeket, levonni a tanulságokat, és tovább lépni az égiek által javasolt úton, az általunk választott irányba.
Van még egy buktatója a céljaink megvalósulásának, a cél rossz meghatározásán kívül. Amennyiben a céljaink megvalósulásához változnunk is kell, vagy maga a változás a cél, akkor sok borsot tör az orrunk alá a megszokások természete.
Amikor kimondjuk a problémánkat és eldöntjük a megoldást, akkor 50%+1 szavazattal elindultunk a változás útján. Tesszük, amit elhatároztunk, de a végén sokszor nincs sikerélményünk. Pontosabban elmarad a vég, hiszen nem valósul meg a változás. Azért van ez, mert a megváltoztatandó dolgot nem csak akkor követjük el, amikor észre vesszük, hanem sokszor zsigerből, megszokásból is alkalmazzuk a hibás módszert. Így a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem történik meg a változás, hiszen egy csomó alkalommal önkéntelenül a régi beidegződés szerint „rosszul” lépünk.
Ilyenkor azt tehetjük, hogy valamilyen meditatív állapotban megkérjük az Istent (az égieket), hogy segítsenek észrevenni azokat a pillanatokat, amikor akaratlanul, megszokásból a „rossz”, elavult, általunk már nem szeretett, módszert alkalmazzuk. Ilyenkor nincs más dolgunk, mint figyelni! Ha észrevesszük a pillanatot, akkor csak annyit kell tennünk, hogy a döntésünknek megfelelő, új módszert alkalmazzuk. Pl.: ha társra vágyunk, akkor nem zárkózunk el a találkozásoktól, programoktól. Persze az is fontos, hogy ott jól érezzük magunkat, tehát nem kell mindenhová elmenni, csak oda ahol jól érezhetjük magunkat. Azt pedig jól meg kell vizsgálni, hogy az ok, ami miatt lemondunk valamiről, ami az álmunk megvalósulásában segíthetne, az egy valós számunkra fontos indok, vagy csak egy elv, amelyről akár le is mondhatunk, mert nekünk nem olyan fontos csak éppen megszoktuk, otthon úgy tanultuk, stb… Pl.: nem megyek zenés szórakozó helyre, mert ott nem lehet megismerkedni, normális pasikkal, nőkkel. Ez talán még igaz is lehet, de akkor is marad még az oda út, a visszaút. Esetleg valaki közben egy jobb programot ajánl, stb… Képzeljük el, milyen nehéz lehet egy véletlen találkozást összehozni, úgy hogy az egyik fél, semmiképpen sem akar arra menni, amerre a másikkal összefuthatna. Bizony a lehetőségek létrejöttében nekünk is részt kel vállalnunk. Sokszor a legképtelenebb ötletek hozzák a legváratlanabb, de legjobb megoldást!
Segíthetek! A lélekszerelés egy olyan életvezetési tanácsadás, amely módszerrel segíti mind az adott probléma megoldását, mind a későbbiek elkerülését.
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
