Kerestem a blogjaimon, a könyvtáraimban, de sehol se találtam azt az írást, ahol a mai Magyar hagyományt mesélem el. Így, most írom meg. Különösen szépen lehet erről hallani, Molnár V. Józseftől. Aki teheti, majd hallgassa meg gondolatait a témában.
A magyar hagyományban különösen fontos szerepe van egy csillagászati képződménynek, a Tejútnak. Egy érdekes spirális képződmény. Honnan tudjuk, hogy számunkra magyaroknak, nagyon fontos? Onnan, hogy számtalan neve van: Csillagösvény, hadak útja, lölkök útja … Hagyományunkban ezen az úton távoznak a meghaltak lelkei a túlvilágra. Ezen az úton érkezik a székelyekhez Csaba királyfi felmentő serege, sőt minden magyarokhoz Szent László királyunk, ugyancsak felmentő sereggel. A Tejútnak összekötő szerepe van, ég és föld között.
Tudjuk jól, hogy az európai népek között, mindig is a német volt az egyik legjelentősebb nép, akivel csatáink megvívása után jó kapcsolatba kerültünk. Mai napig szoros köztünk a kapcsolat. Ez a vonzódás és a Habsburg befolyás eredményezte, hogy hazánkban is elterjedt a temetőlátogatás. Amikor meglátogatjuk elhunyt rokonaink sírját, rendbe tesszük, vagy addigra rendbe rakatjuk a sírjukat majd gyertyagyújtás mellett imát mondunk értük kik eltávoztak és magunkért, kik itt maradtak. Szép gesztus, de a városi tömörülés következtében és a szétszóródás okán, ma sokan nagy távolságokat tesztnek meg, hogy eleget tehessenek a „hagyománynak”. A sok utazás, a rengeteg ember sok konfliktust szül és sok esetben elveszi az ünnep meghitt hangulatát. Nyílván a többség mindezeknek a nehézségeknek ellenére méltóan, belső csenddel tud ünnepelni.
De mi történik, ha nekünk nincsen késztetésünk elindulni az országba, főleg a fent említett okok miatt? Nos, erre megint a magyar hagyományban találunk választ. Ugyanis őseink, 2-300 évvel ezelőtt, nem a német mintát követték. Pontosan tudták, hogy a mai napon, lehetősége van az elhalt lelkeknek visszatérni a földre a szeretteik körébe. A lehetőséget az Isteni akarat és a Lölkök útja adja. Hagyományunkban a lélek a Lölkök útján visszatérhet a szeretteihez, 1 napra. Ha ez így van, mi a feladatunk? Fogadjuk őket méltóképpen. Szokásainknak megfelelően terítsünk nekik az ünnepi asztalnál, hogy érezhessék, milyen újra a körünkben lenni, velünk étkezni az Isten által megáldott ételből/életből. A vacsoránál gyújtott gyertya természetesen itt is segítő erőket mozgat. Jó, ha az asztali áldásnál, külön köszöntjük őket és megköszönjük, hogy velünk költik el ezt a vacsorát. Hagyományunkban egy lélek addig képes visszatérni a Lölkök útján, amíg van olyan élő, aki emlékezik rá!
Emlékezzünk és örvendjünk az új találkozásnak, otthon, családi körben, békés, csendes, örömteli hangulatban! Nem baj, ha a saját hagyományunk szerint járunk el, megtalálva benne a lelki békénket.
Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!
