A BOLDOGSÁG elérése a Határkerülés, mint példa fényében

Hajnal…

Hajnali 5 óra…

Sokan kérdezték, hogy miért ilyen korán? A válasz: Mert Jézus Krisztus, hajnalban támadt fel! HAJNALBAN! Nem délelőtt és nem délután. Hajnalban. Szóval ezért.

De az írás oka, más. A húsvéti program amely az évkörös hagyomány része, (csupán példa)! Ez az esemény, 15. éve, minden évben van. Akkor is jöhetnének rá résztvevők, ha soha többet nem hirdetem meg. Hiszen tudjuk, minden évben az évkörös ünnepek sorában megrendezésre kerül. Volt aki azt mondta: “Az idén nem jövünk, mert tavaly már voltunk.” Erre megkérdeztem, hogy karácsony lesz-e az idén, mert az is volt tavaly. 🙂 Persze, zavart csend volt a válasz. 

Amiért írok azonban, nem a Határkerülés, hanem a minta amit az megmutat. Akkor lássuk a példát! Húsvét hajnali Határkerülés! Mit kíván ez az esemény? Milyen nehézségekkel kell szembenéznünk, ha részt kívánunk venni? Nézzünk párat: 

  1. korán kell kelni, 
  2. oda kell utazni, vagy ott kell aludni,
  3. időjárásra felkészülni,
  4. lehet rossz idő is, pl hideg, eső…,
  5. a családi programba be kell illeszteni. Egyébként azért tart csak ennyi ideig, hogy a nagymisét el lehessen érni. 
  6. otthon, vagy a környezetünkben el kell mondani,
  7. s biztosan van még nehézség bőven, ha erre koncentrálunk…

Szóval itt vannak a nehézségek, a kellemetlenségek amit vállanunk szükséges, ha részt szeretnénk venni. Vállaljuk? A többség, nem. Persze nem azt mondom, hogy aki nem jön, az  … negatívumokra számítson, mert ez nem igaz! Nem kerül hátrányba aki nem lesz ott, legfeljebb egy élménnyel lesz kevesebb. De az, amiért nem jön, az árulkodik. ÁRULKODIK! De ne egy számonkérendő, negatívumra gondoljunk, hanem egy felismerendő és esetleg javítandó műödési mechanizmusunkra.

Sokan vágynak a boldogságra. Szeretnék… S lehetnének is boldogok, ha… De mi ez a HA? Ez a HA azt jelenti, hogy van ami miatt mégsem lesznek boldogok az emberek. Mert a többség, lássuk be, nem boldog. Nos, van egy mondás, ami nagyon igaz: “A sikernek. ára van, nem titka!” Persze nem akarom a fókuszt elvinni másfelé, így itt ne beszéljünk sikerről, csak a boldogságról. 

Minden ami nem az ami most van és bekövetkezik, az változással jár. A változás azt jelenti, hogy megváltoznak a dolgok, azaz, semmi sem lesz már olyan mint volt. Bár közben egyes dolgok maradnak mint régen, míg mások megváltoznak. Nos, a változás miatt, a nem változó dolgok egymás közti viszonyai is átalakulnak. (Megjegyzem: A változás akkor is bekövetkezik, ha nem veszünk részt benne, ha szeretnénk kimaradni.) 

Ahogyan a világ változik, úgy a boldogság is változással jár. Ugyanis, ha a mostani állapotunkban nem vagyunk boldogok, akkor könnyű belátni, csak egy olyanban lehetünk, amely eltér a mostanitól. Tehát meg kell változnia a mostani helyzetünknek. Ez a változás az ára annak az új állapotnak, amelyben ránk találhat a boldogság! Ennek a változásnak van ára! Az ár, maga a változás és amit az hoz. A változás hoz nekünk tetsző és nekünk nem tetsző dolgokat is. Olyanokat amelyeket nem vártunk és a jelenben éppen nem is kellemesek. Netán éppen kellemetlenek. Tehát a változás minden mozzanata, egyáltalán nem biztos, hogy pozitív a számunkra. Illetve nem biztos, hogy látjuk, mi benne a pozitív. Ezeket átgondolva könnyen megérthetjük a korábbi mondáshoz igen hasonló gondolatot: A BOLDOGSÁGNAK ÁRA VAN!

Én pedig nem állítok kevesebbet, hogy az emberek többsége, NEM HAJLANDÓ EZT AZ ÁRAT MEGFIZETNI! A BOLDOGSÁG ÁRÁT! Legyen az az adott esetben egy koránkelés, egy hideg idő, egy hosszabb gyaloglás (hogy a húsvét hajnali Határkerüléshez visszatérjünk 🙂 ), valami olyan amely áldozatot kíván tőlünk, lemondást, egyszóval azt, hogy lemondjunk valamiről, ami addig jónak, kényelmesnek tűnt. A hajnali Határkerülés azért jó példa, mert tegyük fel ott kapnál egy beavatást egy olyan élményt, amely megváltoztatná az életedet… Vagy találkoznál valakivel… de Te nem veszel részt, mert… Mint mondtam, nem állítom, hogy ez az esemény ilyen nagy horderejű lenne, csak ezen keresztül jól el tudom mesélni a boldogság akadályát. Azt, hogy sok esetben mennyire egyszerű lenne elérni az kívánt célt, csak tennünk kellene valami szokatlant, valamit ami esetleg éppen áldozatot kíván tőlünk…

De nem tesszük, mert az árat nem akarjuk megfizetni, hiszen annyira azért nem rossz nekünk, mert végülis… (Végül igen, de valójában nem!) A kérdés ebben az esetben az, akarjuk-e mi igazán azt a boldogságot, vagy éppen elég jó nekünk most is, csak de jó lenne, ha… illetve mások véleménye, elvárásai alapján akarunk többé, szebbé, “boldogabbá” válni? Illetve van olyan is amikor a vágyunk olyan helyzetet is hoz, amit nem ismerünk és ezért vagyunk bizonytalanok, félünk, esetleg a negatív tapasztalataink alapján tartunk a változástól. Vajon hogyan van? Vizsgáljuk meg, hogy mi az igazság! Vajon az árat hajlandóak vagyunk megfizetni, a változásban részt venni? Vagy nem is akarjuk a változást? Ebben a kérdésben legyünk igazán, akár kegyetlenül is őszinték önmagunkkal! Minden önbecsapás, minden hazugság következménye a boldogtalanság! Ráadásul a sóvárgás Buddha (Buda) szerint is megrontja az életet, az életünket!

Akkor összefoglalva.

Az emberek többsége, egy áldott pillanatban, ellazulva önfeledten, gondol egyet és teret ad a VÁGYÁNAK, igazán őszintén… Ez az igaz őszinte vágyuk aztán elkezd megvalósulni, megteremtődni. Aztán amikor megvalósulás befejeződni látszik, megközelít minket, a vágyunkat kinyilvánítottat, akkor már kiderül, hogy a vágyunk beteljesülésének mi lesz, mi az ára. Ekkor rádöbbenünk, hogy mire is vágytunk igazán és mit kellene tennünk a megvalósulásáért. Ekkor elkezdődik egy alku. Az alku tárgya, hogyan lehet elkerülni az árat, nem megfizetni. Aztán közben az alku alatt elkezd csökkenni a vágyunk, míg végül az esetek többségében és az emberek többségénél kialakul a gondolat: NEM ÉRI MEG! Nem is olyan rossz az ami most van, csak ne kelljen… tenni. 

Látszólag jól van ez így, hiszen akkor megállapíthatjuk, nem is volt igazi az a vágy. De sajnos ott marad egy keserű érzés. A belsőnknek, az Isteni énünknek halljuk a szavát, azt, hogy NEM TETTÜK MEG! Aztán arra is rádöbbenünk, hogy azért így, a régiben, a régi megszokott helyzetben, nem vagyunk igazán boldogok. Talán mégis jobb lett volna ha… Innen indul aztán a sóvárgás, aminek a legszomorúbb része, hogy ekkor már változtatni sem lehet. Ami elmúlt, az elmúlt! Az ajtó, amin nem mentünk be, az becsukódott! Ha szerencsénk van, ritkán, de mondjuk a párkapcsolataink esetében, általában van egy újabb dobásunk is. De ezek korlátozott lehetőségek, ha egyáltalán még adódnak. Ez a sóvárgás, ami az el nem ért boldogság következménye, azonban érzelmi konfliktust okoz, amelyet ha nem dolgozunk fel időben, betegséggé válik! Az is előfordul, hogy idővel felemészt minket.

A kör bezárult! Ha nem vagyunk magunkkal őszinték, a valós vágyainkat illetően és nem teszünk, ha nem tesszük meg a magunkét, akkor az Isten se teszi hozzá a magáét és így nem érhetjük el a célunkat, a vágyunkat és a megelégedettséget és a boldogságot se! 

A bátorság a legfőbb erény! Tegyünk, lépjünk!

Higgyük el, úgy van ahogyan a Hagyaték írja: Ha az erdőig elsegített miket az Úr, akkor majd aztán is megsegít minket! 

Érdemes még elolvasni a Virágvasárnapi írásomat is:

https://www.lelekszereles.hu/viragvasarnap-oromunnep-es-az-ar/

Így a Nagyhét második felére, Nagypéntekre kívánok jó elmélyülést, felismerést, hogy hol rontjuk el! Tanulságot! Döntést! Majd bátorságot és erőt a változtatáshoz!

Jézus Krisztus megmutatta nekünk, hogy emberként is lehetséges, van esély, sőt az utat is kijárta nekünk! Kövessük őt és tegyük meg magunkért és a közösségért, mert ennyivel tartozunk Istennek, magunknak és a többieknek is!

ISTEN ÁLDÁSÁVAL, ŐSZINTÉN ÉS BÁTRAN ELŐRE!

Somogyi Péter 

Lélekszerelő, Hagyatékőrző

u.i: A Passiót megnézted már? Érdemes. 🙂


Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!

FacebooktwitterlinkedinmailFacebooktwitterlinkedinmail