Maszk? Kell? Nem? Vírus? Van? Nincs?

Nagyon szomorú vagyok! Miért? Ezt fogom megírni.

Két dolgot azonban előre kell bocsájtanom, mielőtt valaki olyanon kezd el vitatkozni, aminek semmi alapja.

Először is az én módszerem a Lélekszerelés szerint az akinek nincsen bizonyos fel nem dolgozott lelki konfliktus az életében az nem kapja el a betegséget, illetve olyan gyorsan és simán átfut rajta, hogy szóra sem érdemes. Ezt tanítom, ezzel vagyok összhangban. Pont ezért írtam egy feladatsort karantén idejére és ehhez sok magyarázatot szóban, írásban… a kiindulási sík a vírusról, amikor még nem volt mindenki ilyen okos: http://www.lelekszereles.hu/virus-fertozes-korona-koronavirus-lelekszerelo-szemmel/

A másik egy nagyon régi történet. Szerintem az idézetnél is régebbi, hiszen az ókori rómában már tökéletesen alkalmazták. Mégis ez a magyarázat is megfelel: divide et impera (kifejezés)

(XI. Lajos) oszd meg (bontsd meg) és uralkodj rajt, értsd: egyenetlenséget kell szítani a népek közt, mert akkor könnyebb rajtuk uralkodni.

Igen, ez volt az eredeti cél, ha birodalmakról beszélünk, amelyekben több nép is megtalálható volt. De kiderült, hogy ezt egy népen belül is jól lehet alkalmazni. Erre később visszatérek.

Jelenleg az zajlik, hogy a NEHÉZSÉG alatt, amely vagy természetesen adódik, mert van vírus, vagy mesterségesen mert nincs és csupán félelemkeltés, mi emberek nem összefogunk, hanem széthúzunk. Általam sokra tartott emberek nyilatkoznak, szélsőségesen. Mondanak dolgokat, amihez hát mit mondjak… Ma például azt olvastam, hogy a maszkhordásra kötelezés gyilkosság. Értem, tehát, ha utazok 20 percet a buszon és addig rajtam van akkor meghalok… Ha bemegyek a boltban fél órát, akkor meghalok… Ha egy hivatalban 2 órát eltöltök, meghalok… Komolyan? És mi van az orvosokkal, akik egy nap több órát műtenek maszkban? Már halottak? Azok az emberek, akik poros helyen dolgoznak és a por ellen maszkot hordanak az egész műszak alatt, éveken át, azok se élnek már? Mert a kilégzett széndioxid… Biztos ez?

Értem én, hogy a követőknek mondani kell valamit… Ha ők hőzöngnek, akkor talán nekünk is olyan véleményt kellene megfogalmaznunk… Különben elveszíthetjük őket… De biztos ez? Egy vezetőnek nem az a dolga, hogy példát mutasson? Azt mondja: itt vagyok én, ezt és ezt képviselem, erre megyek, gyertek utánam! De egy ilyen cikkel, egy ilyen félelemkeltő írással? A lényeg ezen van: FÉL-ELEM KELTŐ!

Mit várnék én a spirituális, tanítótól, segítőtől, egy természetgyógyásztól, egy olyan embertől aki elvileg tisztában van a világ dolgaival, mit mondjon maszkviselés ügyben? Pl: a maszkviselés nem egészséges, ha így és így viseled… Ha többet kell viselned, így és így tegyél, hogy kompenzáld… Ha teheted természetesen ne viseld!

Ezzel ellentétben az illető, lázadásra, ellenállásra bíztatja a követőit, ráadásul egy ebben a formában valótlan állítással. De hát neki elhiszik… Mi a baj a lázadással? Csupán annyi, hogy békétlenséget kelt, nem csak a környezetedben, hanem benned is. MI TÖRTÉNIK, HA BENNED BÉKÉTLENSÉG KELETKEZIK? MEGBETEGSZEL! Miért, mert érzelmi konfliktus dúl benned! Na milyen jó kis tanács! Teszi ezt sok, sajnos túl sok, ezoterikus, spirituális önmagát tanítónak hívó, tanácsadó, segítő ember. Uszítanak, félelmet keltenek, békétlenséget szítanak. Ráadásul miért? Mert ők is félnek! Sajnos. NAGYON FÉLNEK! Mitől? Pl, mi lesz, ha kötelező lesz a maszk, vagy az oltás (ami még nincsen is), vagy a … Hogyan megyünk majd boltba? Hogyan utazunk? Hogyan… FÉLNEK!

Miközben tudunk már a termelőktől bolt nélkül is vásásrolni… Ha akarunk le tudunk mondani az utazgatásról… Ha az oltás arra lesz alkalmas, hogy befolyásoljon minket és ennek ellenére is kötelező lesz, akkor majd arra is lesz módszer, hogyan ártalmatlanítsuk, hogyan tegyük inaktívvá, tévesszük meg…

Vagy nem? Csak ekkora a hatalmunk? Nem vagyunk képesek? Ki vagyunk szolgáltatva? Ennyit segít az Istenünk? Vagy még sincs Isten? Vagy? FÉLÜNK, DE MIÉRT? Ha valaki vezető, véleményvezér, akkor felel a tetteiért, a szaváért… FELEL! (egyébként mindenki) Ha csupán annyit teszünk, hogy a félelmeink miatt mi is beállunk a sorba és szítjuk a feszültséget, növeljük a szembenállást, azzal szolgáljuk a világhatalom divide et impera taktikáját, akkor kezdjük el átgondolni, vajon alkalmasak vagyunk-e vezetőnek, vagy mégsem. Esetleg vannak témák amiben jobb ha nem nyilatkozunk, mert ott igazán a félelmeink vezérelnek minket? Ha nem tudunk megfelelően nyilatkozni, nem szégyen abbahagyni és csupán a saját dolgunkkal törődni. Annak is örül az univerzum, ahogyan sokan hívják. Sőt az egyetlen ember akiért igazán felelünk az önmagunk! Önmagunkat rendbe tenni, karban tartani, több mint kívánatos! (Biztos lesz majd olyan aki keres egyet az én írásaim között, amelyik szerinte éppen ilyen. Lám én se vagyok különb. De ez nem baj, mert ez azt mutatja, felismerte a nehézséget okozó magatartást. 🙂 )

Ígértem visszatérek arra, hogyan alakították át a népek közötti békétlenség fenntartásának a módszerét egy népen belüli forgatókönyvre. Átalakították az egyik eszmét. Meghamisították annak a célját és beépítették, a megosztás alapját. Még pedig azzal kezdték, hogy megingatták az igazodási pontokat. Majd elvették őket! A nagy francia elsötétedéskor mint értéket kezdték el szajkózni, hogy a hatalom nem Istentől való, sőt az értékek sem. Majd az emberek összejönnek és  eldöntik, mi a helyes. Elfelejtették, hogy az ember, főleg tömegesen hajlamos a könnyebb ellenállás felé mozdulni. Nem a jobb, hanem a könnyebb  megoldás felé! Így van ez a mai napig is. Mert akkor se történt más, mint hogy elvették a nemesség előjogait, megfosztották őket ezektől. Majd megölték őket előjogok nélkül. Ezután pedig a nemesi pozíciókat meg lehetett vásárolni. Lettek is új bárók, grófok, hercegek, csak nem születési előjog alapján, hanem pénzért, az új hatalmat erősítő cselekedetért. IGAZÁN ÁTLÁTSZÓ! Valakinek volt. Attól elvették, majd megszerezték maguknak. Így aztán már nem volt baj, se a rendszerrel, se semmivel. A nép pedig asszisztált a gyilkosságokhoz, sőt jelenlétével legitimizálta azt.

A későbbiekben, az alappilléreitől megfosztott emberiséggel elhitették, hogy az Ő nézőpontja, az Ő érdeke a legfontosabb. SOKKAL FONTOSABB A KÖZÖSSÉG ÉRDEKEINÉL! Ez a tökéletes megosztás. Ugyanis az egyéni érdekek mentén soha sem lesz konszenzus, egyetértés, megállapodás, mert mindig lesz valaki, valakik, akiknek az adott megoldás nem megfelelő. Ők pedig úgy tudják, az a legfontosabb ami nekik jó. Mert nekik jogaik vannak és azok nem csorbulhatnak. Így FOLYAMATOSAN FENNÁLL EGY FESZÜLTSÉG! Egy olyan helyzet, amelyben zavar, káosz uralkodik, a megosztott nép pedig jól irányítható. A módszer vezető eszméje a liberalizmus, amely ma a “minden relatív” alapelvre épít mindent. Minden relatív – AZAZ SEMMI SEM IGAZ! Minden megkérdőjelezhető! Minden lehet másképpen is jó… Mindenkinek lehet igaza…

Mekkora átverés! Mert ugye, ha esik az eső, akkor az esik! Ez nem kérdés. Objektív igazság! Azon lehet ugyan vitatkozni, hogy mennyire esik, de azon nem, hogy esik-e. ITT AZ ÁTVERÉS! Nagy liberális jelszó, a ne általánosíts! Akkor miért is lett minden relatív, amikor NEM AZ?! Ez nem általánosítás? Hogy minden? Miközben vannak objektív igazságok. Persze ez nem hangzik túl jól, mert így nem lehet bármit megkérdőjelezni. Ahhoz mindennek relatívnak kell lennie, így lesz ez aranyszabály. Miközben a valóság az, hogy ha nekik tetszik, akkor lehet valami relatív azaz nem igaz, ha nem akkor pedig nem. De ezt ők határozzák meg. Ez is tipikus.

Így aztán a liberálisnak nevezett, minden relatív elv mentén, alapból és kötelezően létrejön az EGYET NEM ÉRTÉS! A megosztás megtörtént! Már csak aktiválni kell az adott pillanatban az egyik, vagy a másik szegmenset! Divide et impera! OSZD MEG ÉS URALKODJ! Sikerült!

Mivel kellene ma egy spirituális vezetőnek foglalkoznia? Az nem baj, ha elmondja, a maszk hordása nem ideális, szerinte. Az se baj, ha ezt alátámasztja tudományosan. Az se baj ha azt mondja, ha teheted ne hord. De mondja el, ha mégis kell, akkor mit tegyünk, hogyan ellentételezzük az esetleges káros hatást. Vagy pl. ha nem muszáj a kocsiba ne hord már! Ott egyedül vagy! Satöbbi…

Azt mondják sokan, ne hordj maszkot, ne … Aki maszkot hord… és fordítva… és szítják a békétlenséget. Nem az lenne a lényeg, hogy az emberek, ha akarnak, hadd hordjanak maszkot és ha nem akkor hadd ne hordjanak? Ha ez mást nem veszélyeztet. Hol az a híres tolerancia? Hol a békesség? Hol van az, hogy “egymást szeressétek!” (-Jézus Krisztus) Ha a barikád két oldalára szorulunk, akkor ki fog nekünk bevásárolni, ha már nem mehetünk a boltba mert nem adattuk be magunknak az oltást? Attól várjuk majd a segítséget, akit most lehülyéztünk? Akivel ellenségekké váltunk?

Na igen. Kötelező oltás. Azon keresztüli befolyásolás… A világkormány alakul… Ha tetszik, ha nem. Ha az egész világ akarja, akkor meg fog történni. Mindegy, mi kevesen, mit akarunk. Persze a kritikus tömeg… Amit már tönkretettek, hiszen azok akiknek okosan kellene a rájuk bízottakat vezetni, azok is beálltak a megkülönböztető, ítélkező sorba és választottak maguknak egy oldalt ahová tartoznak. Miközben kétlem, hogy teljesen átlátják a helyzetet. Szóval a kritikus tömeg az szerintem ugrott.

Mit tehetünk? Nos, a válasz egyszerű. A “mint fent úgy lent és mint kint úgy bent!” – pontos útmutatást ad. Ha a környezetünkben influenza szerű megbetegedést észlelünk, akkor a tünetnek megfelelő válaszlépéseket kell tennünk. Lásd a fenti írást! Ha megvizsgáljuk a helyzetünket és azt látjuk, mi ezt már tesszük, életünk része, akkor nagy nyugalommal, FÉL-ELEM nélkül élhetünk tovább, tiszteletben tartva a többieket, akiket ugye szeretünk mint embertársunkat és hagyjuk, hogy ők maszkot hordjanak, mi pedig nem hordunk, csak ha muszáj! Mások félelmére tekintettel. Mert mi megtehetjük, nekünk nem árt. Mert nem hordjuk nyakra főre…, mert tudjuk, hogyan ellensúlyozzuk a negatív hatását… Mert mi uraljuk a világunkat… Ráadásul nyugodt kiegyensúlyozott viselkedésünkkel, nem elismerve amivel nem értünk egyet, példát mutatunk. Mint tudjuk a tanítás leghatékonyabb módja a példamutatás.

Ugyanis minden liberális hittétel ellenére, mi Istenben, EGY-ek vagyunk! Ő teremtett minket, Önnön magából. “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (-Jézus Krisztus) Ne tégy mással olyat amit magadnak nem szeretnél. Mivel pedig Istenből valók vagyunk, hiszen Önnön magából teremtett minket, ha másnak ártasz, magaddal teszed!

De ha ez Neked túl vallásos, akkor is elgondolkodhatsz azon, hogy mi emberek, együtt erősebbek vagyunk. Együtt tudunk túlélni, a természet erőivel szemben. Nem egyedül! Mindig csak együtt és összefogással sikerült! Soha sehogy másként! Akkor most a szembenállásnak az ideje van itt, vagy az összefogásnak? Úgy harcolunk amivel a megosztást szolgáljuk? Így azok akiknek esetleg ez az érdeke kiröhögnek minket! Nevetnek rajtuk, hiszen semmi sem változik, ellenben ők uralkodnak! Hiszen megosztott minket és mivel nincsen egységes akarat a más minőségű élet kiharcolására, MINDEN MARAD A RÉGIBEN! Pedig állítólag mindenki változtatni akar! Jobbat akar! Vagy csak lázong és az “elegem van belőle” szlogen mozgatja? Mert akkor megint megosztották, elvágták az EGY-ségtől, ráadásul békétlenséget keltettek Bennünk.

Egy út létezik! A tudás útja! Meg kell ismernünk önmagunkat! Felelősséget kell vállalnunk magunkért, majd a környezetünkért is! Ezt tükrözi a vírus, a karantén… Élünk vele, vagy sem? Ha változtatni szeretnénk a sorsunkon, akkor mindezt együtt célszerű tennünk, egymást támogatva, nem ítélkezve, árkot ásva, megosztva… haragosan, magányosan, FÉL-ELEMBEN! Mindegy, hogy a vírustól félünk, vagy a világkormánytól! A FÉL-ELEMBŐL HOZOTT DÖNTÉS, MINDIG HIBÁS!

Ezennel megkérek mindenkit aki mértékadó véleménnyel rendelkezik, hogy a FÉL-ELMEIT félretéve, az összefogáson, a tudás átadásán fáradozzon és ne az ellenállást erősítse a széthúzást támogassa!

Ne feledjük, a lelki EGÉSZ-ségünk az alapja a fizikai teljességünknek, az EGÉSZSÉGÜNKNEK! Foglalkozzunk vele! Simítsuk el a belső konfliktusokat, éljünk harmóniában és ne dőljünk be a megosztást szorgalmazó, azokat előidéző híreknek, közösségeknek. Se vírus ügyben se más politikai formában. Mert a cél egy és azonos! URALKODNI AKARNAK FELETTÜNK! Ha hagyjuk sikerülni fog!

Meggyőződésem, hogy csak az tud maga főlé megfelelő vezetőt választani, aki ismeri önmagát, a képességeit, a lehetőségit, az ambícióit. Azokat fel is meri vállalni, azzal együtt, például ha más valaki, valamit jobban tud. Az önismeret és az hogy már nem csapja be önmagát, képessé teszi a valósan alkalmas vezető kiválasztására, megválasztására és akár a számonkérésére is. De aki önmagát se ismeri, az vajon mi alapján dönt másokról?

Így azt javaslom, mielőtt valaki forradalmat akar csinálni, vagy azt vár és abban részt szeretne venni, előbb vértezze fel magát önismerettel. Ha ez meg van, akkor egy kicsit foglalkozzon a történelmi folyamatokkal. Ismerje meg azokat, de nem kiválogatva amik számára kedves ideológiák szerintiek. Majd lendüljön bele a világ megváltoztatásába. Ha mindezekhez nem fűlik a foga és ezért nem képes csak félelemből dönteni, akkor inkább még magával foglalkozzon, a hőzöngés és lázongás helyett, ugyanis nagy valószínűséggel rosszul fog dönteni, bármiről is legyen szó. Megvezetik és átverik majd, megosszák másokkal szemben és kihasználják tudatlanságát. Egyébként ez a demokrácia. Elhiszitek, hogy akik vezetik a világot (őket nem ismeritek), akiknél a hatalom van, megengednék Nektek, hogy ezt elvegyétek tőlük? Egy sima szavazással? Nem hiszem. Azért szavazhatsz, mert tudnak irányítani, Téged is és a szavazatodat is. Ráadásul mindig két fő jelölt van, az alapok egyiktől sem függnek, azok be vannak betonozva. Ellenben van egy jelölt akivel egy kicsit jobban élhetsz, kevésbé leszel rabszolga és egy másik, aki mindenben a kedvükre, a főnökök kedvére tesz. Ebből választhatsz. semmi több lehetőséged nincs amíg nem ismered magadat, nem vagy a magad ura és totálisan függsz tőlük, a kényelmi szolgáltatásaiktól.

Dr. Varga Tibor jogtörténész barátom mondta: Ha élvezni szeretnéd a társadalom kényelmi eszközeit, akkor vedd tudomásul, hogy annak ára van! A szabadságoddal is fizetned kell érte. (nem szó szerint idézet). 

Még egy gondolat. Mivel az ember közösségi lény, lételeme, hogy tartozzon valahová. Mindig érdemes megvizsgálnunk, hogy azért csatlakozunk egy véleményhez, illetve tartunk ki egy vélemény mellett, mert valóban a meggyőződésünk, vagy inkább csupán azért, mert ez a feltétele annak, hogy tartozhassunk az adott közösséghez?! Ahol vagyunk, vagy ahová szívesen tartoznánk. Sajnos fel nem ismert módon, a többségünket ez a közösséghez tartozási kényszer irányítja a vélemény nyilvánításkor, vagy annak megvédésekor. Így lesz az, hogy érvek helyett a személyeskedés és a sértegetés veszi át a szerepet, az irányítást. Mert hogyan jön a másik ahhoz, hogy az én, a mi véleményünket megkérdőjelezze?! Miközben mi olyan sokan mondjuk, állítjuk…

Somogyi Péter

Lélekszerelő, Hagyatékőrző


Ha tetszett, küldd el barátaidnak is!

FacebooktwitterlinkedinmailFacebooktwitterlinkedinmail